A vegetáriánusokat sokáig a nyugati popkultúra olyan figurákkal azonosította, mint a 70-es évek békés hippijei: szandálos, szelíd emberek, akik tofuval és szeretettel próbálják megváltani a világot. (Persze akadt egy durva és felemás kivétel: Adolf Hitler, aki ugyan propagálta a vegetarianizmust, de nem mindig tartotta be, a "békés" jelzőt pedig sehogy sem lehet ráakasztani.)

Visszatérve a húst elutasítók békés imázsához, a kép nem feltétlenül felel meg a valóságnak – legalábbis ez derül ki egy közelmúltbeli pszichológiai vizsgálatból. Az anyag azt sugallja, hogy a húsmentes étrendet követők nemcsak a bolygót akarják megmenteni, hanem – legalábbis átlagosan –

nagyobb mértékben vágynak társadalmi hatalomra és személyes sikerre is, mint húsevő társaik.

A vizsgálatot John Nezlek professzor, a varsói SWPS Egyetem kutatója vezette, és több mint 3500 főt vont be a felmérésbe Lengyelországban és az Egyesült Államokban. A résztvevők között közel 800 volt a vegetáriánus. A kutatás eredményeit a PLOS One tekintélyes tudományos szaklap hozta le.

Ambíció, státusz, kontroll – meglepő módon fontos a vegetáriánusoknak

A résztvevőknek fiktív személyleírásokat mutattak, melyek különféle értékpreferenciákat tükröztek. Például: „Fontos számára, hogy sikeres legyen. Szeret másokra jó benyomást tenni.” A válaszadók ezután egy 1-től 6-ig terjedő skálán értékelték, mennyire érzik magukat hasonlónak az adott személyhez. A kutatók azt vizsgálták, milyen típusú értékekkel azonosulnak inkább a vegetáriánusok, és milyenekkel a húsevők.

Az eredmények pedig azt mutatják, hogy a vegetáriánus válaszadók jelentősen nagyobb arányban azonosultak a hatalom, az érvényesülés és az új élmények, kihívások iránti vágy értékeivel.

Vegetarians are more power-hungry than meat eaters, research suggests https://t.co/kyfDwdA4GC

— Institute for Narcotics Studies and Analysis(INSA) (@insaindia) June 9, 2025

Ezek az úgynevezett „önérvényesítő” értékek a pszichológiában gyakran a dominancia, státuszkövetés és ambíció mutatói.

Ezzel szemben a húsfogyasztók inkább a jószándékot, a biztonságot, a konformitást és a hagyománytiszteletet értékelték jobban – olyan értékeket, melyek a társadalmi harmónia és a stabilitás megőrzését szolgálják.

A különbségek mértéke nem volt kirívó – a szakirodalom „kis-közepes hatásméretként” jellemzi őket –, de a kutatás vezetője szerint a társadalmi szinten ezek hosszú távon mégis komoly eltéréseket eredményezhetnek. Nezlek professzor így látja: „Ezek apró különbségek, de ha nagy csoportok szintjén összeadódnak, jelentős hatásuk lehet.”

Miért lehet ambiciózusabb egy vegetáriánus?

A kutatás nem kínált perdöntő bizonyítékot arra, miért mutatkoznak ezek az eltérések, a professzor szerint azonban fontos tényező lehet a vegetáriánusok társadalmi státusza. A nyugati országokban a húsmentes életmódot választók még mindig kisebbségnek számítanak – az Egyesült Királyságban például 2025 elején a felnőtt lakosság csupán 6 százaléka vallotta magát vegetáriánusnak, és 3 százalék vegánnak.

A „flexitáriánusok” – azaz többnyire növényi alapú, de alkalmanként húst is fogyasztó emberek – aránya 13 százalék volt, míg a lakosság több mint 70 százaléka továbbra is rendszeresen fogyaszt húst.

Viszont, Európa nyugati felén magasabb a vegetáriánusok aránya (7-9 százalék), szemben Kelet-Európával (4-6 százalék). Mindez lehet az értékrend és a Nyugaton tapasztalható nagyobb aktivizmus, míg a Keleten tapasztalható nagyobb hagyománytisztelet eredménye is.

De még a liberálisabb, nyugati környezetben is a vegetáriánusok gyakran érezhetik úgy, hogy társadalmilag marginalizált, „ostromlott kisebbséget” képviselnek.

„Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk, a kép kezd értelmet nyerni: ahhoz, hogy valaki kitartson egy kisebbségi étrend mellett, bizonyos pszichológiai keménység szükséges”

– mondta Nezlek. Ez a „mentális keménység” pedig könnyen összefüggésbe hozható a kontroll, az autonómia és a személyes célok iránti fokozott igénnyel.

Na jó, de tényleg macsóbbak a vegetáriánusok?

A kutatás egy másik érdekes vetülete, hogy a vegetáriánus válaszadók nagyobb arányban azonosultak olyan értékekkel, amelyeket a társadalom hagyományosan „férfiasnak” tart: ilyen például az érvényesülés, az önmegvalósítás vagy a versenyszellem.

Ez meglepő lehet, hiszen a húsfogyasztást gyakran éppen a férfiassággal azonosítják – a „hús = erő = férfi” sztereotípia mélyen gyökerezik a populáris kultúrában és a reklámiparban.

Nezlek szerint éppen ez a kulturális összefüggés lehet az oka annak, hogy a vegetáriánusok között nagyobb az önérvényesítő attitűd.

„A húsfogyasztás és a férfiasság között hosszú ideje fennáll egy kulturális kapcsolat. Ugyanakkor vegetáriánusnak lenni sokkal gyakoribb a nők körében, és a húsmentesség három fő indoka – az egészség, a környezet védelme, illetve az állatjogi megfontolások – első hallásra inkább gondoskodó, jótékonykodó hozzáállást tükröznek. Ennek ellenére éppen az ellenkezőjét találtuk: a vegetáriánus válaszadók átlagosan kevésbé voltak szelídek vagy a rendbe betagozódók” – fogalmazott.

Társadalmi jelentőség: apró különbségek, nagy hatások

Bár a vizsgálat nem mutatott ki drámai szakadékot a húsfogyasztók és vegetáriánusok között, az értékpreferenciák eltérései rávilágítottak arra, hogyan formálja az identitást egy életmódbeli döntés. A kutatás különösen fontos lehet azok számára, akik a növényi alapú étrend társadalmi elfogadottságát vagy pszichológiai hátterét vizsgálják.

Az eredmények emlékeztetnek arra, hogy az identitás és az értékek közötti kapcsolat nem mindig lineáris. A vegetáriánusok nem feltétlenül „jobb emberek” vagy „szelídebbek” – sőt, úgy tűnik, sokan közülük olyan belső tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek sikeressé teszik őket a versengő, kapitalista társadalmakban. Az, hogy ez hosszú távon milyen hatással lehet a húsmentes mozgalmak fejlődésére vagy a közgondolkodásra, egyelőre nyitott kérdés marad.

Mennyire vegyük komolyan ezt a tanulmányt?

A kutatás viszonylag nagy, de nem túl nagy mintával dolgozott, 3792 résztvevőt vont be és kérdezett ki, közülük 883 volt – saját bevallása szerint – vegetáriánus és 2909 húsevő, azaz többen voltak a vegetáriánusok, mint társadalmi arányuk. Ez viszont biztosította a vizsgálat nagyobb „statisztikai erejét”.

Ugyanakkor ez a cikk nem bizonyította az ok-okozati összefüggést a vegetáriánus életmód és a nagyobb hataloméhség vagy ambíció között, továbbá „korai- és középszintű” bizonyítéknak számít a tudomány világában, mert nem kísérleti kutatás és nem is a legnagyobb bizonyító erővel bíró metaanalízis vagy szisztematikus áttekintés.

A tudósok motivációját gyanakvással szemlélők bizonyára észreveszik azt, hogy egy lengyel, azaz inkább „húsevő” ország egyeteméről származik, ugyanakkor, mint más tanulmányok is, ez is átment a peer-review-n azaz más, független tudósok ellenőrizték.

És tényleg le akar-e szoktatni bennünket az EU a húsról?

Az unión belül egyre több politikai, szakpolitikai törekvés és kutatás boncolgatja a húsfogyasztás csökkentésének hatását a klímavédelemre, az környezeti fenntarthatóságra és az állatjólétre.

Az úgynevezett Európai Green Deal részeként a Farmtól az asztalig stratégia „a teljes élelmiszer-rendszert” akarja fenntarthatóvá tenni. Ugyan nem tiltja a húsfogyasztást, de próbálja visszaszorítani azt, például azzal, hogy kevesebb hús és több növényi eredetű termék fogyasztását sürgeti, és tudatosítani akarja az emberekben, hogy a húsfogyasztásnak komoly környezeti hatásai vannak.

Érdekes példa Nagy-Britannia, amely ugyan már nem az EU tagja, de amely hasonló, „nettó zéró” politikát követ, és ahol

egyes önkormányzatok a „klímavédelem” jelszavával letiltották a rendezvényeik és tanácskozásaik étlapjáról a húst, sőt egyesek csak vegán ételt engedélyeztek.

Visszatérve Európára, a Horizon Europe programban egy sor kutatást végeznek az alternatív fehérjeforrások felderítésére, miközben zöldpárti európai képviselők alacsonyabb áfát akarnak a növényi alapú élelmiszerekre és extra adót a húsra – az erről szóló döntések azonban nem európai, hanem nemzeti szintű hatáskörben vannak, azaz itt nem Brüsszel diktál.

Ennek ellenére az Európai Bizottságról nem lehet elmondani, hogy rossz néven venné, ha az európaiak visszafognák a húsfogyasztásukat. Támogatta például (de nem tette kötelezővé), hogy a közintézményekben legyen opció a vegetáriánus étel, és vezessenek be húsmentes napokat is a Húshagyó Hétfő (Meat Free Monday) formájában. Ennek nyomán 2023. októberében 25 belga étterem párhuzamosan húsmentes hetet tartott, a szén-dioxid-emisszió csökkentésének jelszavával.

Több tanulmány szerint az élelmiszertermelés (a hús és a növényi alapú, együtt) a globális és emberi eredetű üvegházgáz-kibocsájtás körülbelül egynegyedét-egyharmadát adja, viszont egy sokat idézett kutatásból az is kiderül, körülbelül csak 10 százalék az eltérés az állattenyésztés és a növénytermesztés között.