A pénteki Donald Trump–Vlagyimir Putyin-csúcstalálkozó kapcsán egymást érik a kommentárok arról, ki érezheti magát nyeregben. Sokak szerint az orosz elnök, mert semmi engedményt nem tett, de amerikai földre léphet. Arról is egyre több szó esik, miért Washingtontól távol, az északi Alaszkán ül le egymással a két elnök.

Megjelentek olyan vélemények, amelyek szerint Trump ezzel jelzi Putyinnak, kinél a hatalom: ugyan az Egyesült Államokban tárgyalnak, de nem Washingtonban, New Yorkban, San Franciscóban vagy Floridában.

Ráadásul olyan helyen, amely egykor papíron orosz föld volt, és amit fillérekért adtak el az Egyesült Államoknak – szó szerint, mivel körülbelül 1 hold alaszkai föld még mai áron is 36 centért cserélt gazdát, amikor II. Sándor cár eladta a későbbi szövetségi államot Amerikának.

Eme – és az orosz ultranacionalisták által táplált – narratíva szerint Alaszka egy megalázó jelkép. Ugyanakkor Trump bakiján – miszerint Oroszországba megy – jót derülhettek.

Más magyarázatok azonban azt emelik ki, hogy a Hágai Háborús Törvényszék vádlotti listájára felkerült Putyin elnöknek nem kell attól tartania, hogy útközben letartóztathatják. Orosz terület felett és a szűk Bering-szoroson átrepülve landol majd azonnal amerikai földön. Csakúgy,

mint Moszkva, Washington sem ismeri el a bíróságot, ezért fel sem merülhet, hogy valami csellel elfogják és kiadják az orosz vezetőt.

Továbbá: az észak-amerikai szövetségi állam a lehető legmesszebb van Ukrajnától, tehát Zelenszkij ukrán elnök számára – megint csak egyes értelmezések szerint – Trump ezzel jelezte, hogy bár az ő országa téma lesz, de neki fontosabb az amerikai-orosz kapcsolat.

A nagyhatalmi vetélkedést nyomon követő történészek pedig annyit tesznek hozzá, hogy az amerikai-szovjet, majd amerikai-orosz csúcsokat gyakran hidegebb égtájakon, Izlandon vagy Finnországban, esetleg a részben északinak számító Angliában tartották.

A mindenben jeleket látók közben eljátszhatnak azzal a gondolattal, hogy

Alaszka 1867-es eladása egyfajta pragmatikus területfeladás példája.

Így látták Moszkvában, no nem báró Ferdinand von Wrangel, az Orosz-Amerikai Társaság vezérigazgatója és neve ellenére Alaszka egykori orosz kormányzója, hanem II. Sándor cár és környezete.

Az oroszok, a krími háborúban szenvedett súlyos verség után egyrészt pénzszűkében voltak, másrészt felismerték, hogy hiábavaló ábránd lenne megvédeni Alaszkát egy esetleges brit inváziótól, amely Kanadából és a tengerről indulna meg. A cárnak egyszerűen nem hiányzott, hogy egy újabb vesztes háború után esetleg határos legyen az országa a brit birodalommal, sőt úgy látta: a Kanadában található brit királyi haditengerészeti támaszpontot körbevevő amerikai körzet limitálja majd a britek lehetőségeit.

Ezért döntöttek úgy, hogy akkor már inkább legyen a terület az Egyesült Államoké.

Előfordulhat, hogy Trump és Putyin számára a közös történelmi helyszín a kapcsolatok felmelegítésének jelképe lehet.

Egyesek észre is vették a potenciális kapcsolatot Alaszka történelme és a területfeladás ötlete közt, és bírálták Donald Trumpot a helyszínválasztás miatt. „Könnyű elképzelni, hogy Putyin előáll azzal az érvvel, hogy »nézze, gazdát cserélhetnek földek; mi odaadtuk maguknak Alaszkát, miért nem adhatja oda Ukrajna nekünk a területe egy részét?«” – mondta Nigel Gould-Davies volt minszki brit nagykövet.

Közben Trump az amerikai katonai potenciálra is emlékeztetni fogja vendégét.

Friss információk szerint a megbeszéléseket az Elmendorf-Richardson légi- és katonai támaszponton tartják. 32 ezer ember él és dolgozik itt, a főváros Anchorage lakosságának 10 százaléka.

A támaszponton található repülőtéren F–22 Raptor harci gépek is állomásoznak, amelyekkel szemben – az amerikai légierő szerint – egyetlen más létező típus sem tud egyenlő ellenfélként harcba szállni.

A hidegháború idején a bázis különösen fontos védvonal volt az Egyesült Államok számára a szomszédos Szovjetunióval szemben. Putyin így most azt is láthatja majd, kivel kerül szembe, ha az enyhülés helyett tovább romlik az amerikai–orosz viszony.