A skandináv államok nem épp a szupergazdagjaikról, hanem a jóléti szociáldemokráciáról, az esélyegyenlőségről és esetenként arról ismertek, hogy kioktatnak másokat a nők jogairól, az emberi jogokról és a demokráciáról. Az utóbbi időben azonban egyikük, Svédország már nem ezért kerül be a híradásokba, hanem például azért, mert nagyvárosaiban – és újabban vidéken is – felizzottak a bűnbandák háborúi. Stockholmban például az egy lakosra eső, lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok aránya harmincszorosa a londoninak.

Amiről pedig keveset hallani az északi ország kapcsán, hogy közben megugrott a milliárdosok száma. Ruchir Sharma, a Rockefeller Capital Management nevű vagyon- és eszközkezelő cég elnöke erről a Financial Timesban jelentetett meg cikket. Ő egy sajátos számítási móddal figyeli a milliárdosok térnyerését: GDP-arányosan hány százalék a vagyonuk. A svédeknél ez – 4 pontot emelkedve – elérte a 31 százalékot, ami elemzése szerint a legmagasabb az általa vizsgált húsz gazdaságban. Mindez pedig – szerinte – növeli a „kapitalistaellenes lázadás kockázatát”.

További érdekes adat Sharmától, hogy Svédországban másfélszer annyi milliárdos él egy főre lebontva, mint az Egyesült Államokban (szám szerint 45 ember), miközben épp Amerikáról tartják úgy, hogy a gazdagok újabb aranykorának a helyszíne.

A mostani Rockefellerek hazája azonban Svédország – írja. Egy jól működő gazdaság „egyensúlyban lévő milliárdos osztályt termel ki” – teszi hozzá, ami szerinte azt jelenti, hogy több „jó vagyon” születik az olyan ágazatokból, mint a technológiai szektor vagy a gyártás. Ezekkel áll szemben az, amit ő „rossz vagyonnak” nevez, az ingatlanfejlesztésből és nyersanyagokból származó pénz. A rossz jelzővel azt akarja hangsúlyozni, hogy ezek a szektorok kevesebbet tesznek hozzá a hatékonysághoz és alacsonyabb a társadalmi megítélésük.

Svédországban kétszer annyi a „rossz”, mint a „jó” milliárdos

– annak ellenére, hogy a skandináv államot a technológiai vállalkozók hazájaként is ismerik (például innen származik a Spotify zenei streaming szolgáltatás, a Klarna fintech cég és a Northvolt akkumulátorgyár).

A gazdag vállalkozókat elüldöző adóztatás után Stockholm az 1990-es években átgondolta a szociáldemokráciához való hozzáállását és megnyirbálta a jóléti államot, és csökkentette az adókat, aminek nyomán a 2000-es években már leállt a szupergazdagok elvándorlása. Sőt, most már jobban adóztatja a fizetéseket, mint a tőkét, és az alacsony kamatláb könnyebbé teszi a gazdagoknak, hogy hitelfelvétellel és befektetésekkel még jobban gazdagodjanak – írja Sharma, aki a szélsőségek hazájaként említi Svédországot és aki szerint ezért lehet a skandináv állam egy gazdag ellenes lázongás ideális helyszíne.