A Covid-19 görbe tükröt tartott a korábban is vegyes eredményeket produkáló brit oktatásügynek. A járvány miatt törölték az érettségiket, amelyeket 16 éves korban, és ha a gyerek továbbtanul, két évvel később is tartanak. Az első, a GCSE egyszerűbb, míg a második, az A-level már jóval nagyobb erőfeszítést igénylő vizsga és az egyetemi tanulmányok feltétele.
Múlt hét csütörtökön pattant ki a botrány, amikor a vizsgák helyett különböző átlagok és megjósolt teljesítmény alapján - és egy számítógépes algoritmus alkalmazásával - adták ki az A-level eredményeket. Ezek
40 százaléka rosszabbra jött ki, mint amit a tanárok a diákok éves munkája alapján prognosztizáltak,
és sokakat elütöttek az egyetemi tanulmányok lehetőségétől.
A hír nyomán tanárok és diákok is tiltakoztak, és Londonban több százan tüntettek az Oktatási Minisztérium épülete előtt.
A hétvégén a hatóságok nehezen értelmezhető nyilatkozatokat adtak ki, majd vontak vissza a fellebbezési lehetőségekről, ami aláásta a bizalmat.
A számításhoz az úgynevezett tesztvizsgák, továbbá az egyes iskolák korábbi eredményeit is figyelembe vette az algoritmus azért, hogy az egész ország számára „egységesítsék” az eredményt. Ez azonban sok, az év folyamán
fejlődést mutató, de nem kiemelkedő iskolában tanuló diák végeredményét lerontotta.
Iskolaigazgatók és diákok is követelték, hogy vessék el a módszert.
A múlt héten először a skóciai részleges autonóm kormányzat közölte, hogy csak a tanárok által megjósolt teljesítmény alapján számolják ki a jegyeket. Ezután lépett Észak-Írország, majd hétfőn délután Wales és később a legnépesebb államalkotó nemzet, Anglia is.
Az ügy akkora felháborodást váltott ki, hogy a Skóciában nyaraló Boris Johnson brit miniszterelnök telefonon konzultált minisztereivel. A kormány saját miniszterei és képviselői is nyomás alá helyezték, és a lehetőséget korábban kizáró Gavin Williams oktatási miniszternek hátraarcot kellett csinálnia.
A múlt héten még azzal érvelt, hogy a vizsgák híján a csak a tanárok által „megjósolt” eredmények alapján történő osztályozás leértékelné a tanulmányi eredményt. Most
ő és az algoritmust kidolgozó vizsgahatóság is bocsánatot kért az okozott idegességért.
Sokan azért tartják igazságtalannak a rendszert, mert az szerintük a magániskolai tanulóknak kedvez.
A statisztika szerint például rájuk jobban figyeltek a karanténidőszakban is, amikor napi több órát tanultak, míg az állami iskolák egy része jó, ha napi egy óra, tanítással töltött időt tudott felmutatni. Velük szemben a szegényebb sorból kikerült gyerekek szembesültek a vártál rosszabb bizonyítvánnyal és akár az egyetemi elutasítással is.
Mások szerint viszont az állami iskolák tanárai szubjektív módon, bátorításként „felpumpálták” a megjósolt jegyeket.
Az algoritmus elvetése nyomán most több diák mégis mehet egyetemre, de vannak olyanok, akik már nem tudnak bejutni az általuk áhított szakokra és egy évet várniuk kell.
Kellemetlen kérdés, hogy mennyire veszik komolyan a diákok a nem „éles” felkészülési vizsgákat, amelyek az idén beszámítanak az érettségibe. Míg a brit magániskolákban folyamatos a terhelés, az
állami iskolák tanulói közül sokan elmondták: nem készültek olyan intenzíven,
mint egy igazi vizsgára. Mentségükre szolgál, hogy az év során tartott tesztvizsgák nem fedik le az egész éves anyagot, és emellett azt mondták nekik: ezek az eredmények nem számítanak majd be.
Csakhogy jött a pandémia, és változott a helyzet.