Bombaként hatott Franciaországban a WikiLeaks hírportál által kiszivárogtatott és a francia Mediapart, illetve Liberation napilapok által lefordított információ, miszerint az amerikai titkosszolgálatok 2006 és 2012 között három köztársasági elnököt, illetve számos minisztert és magas rangú állami tisztviselőt hallgattak le. Az eset miatt a francia külügyminiszter bekérette az Egyesült Államok párizsi nagykövetét, több szocialista politikus pedig egyenesen diplomáciai incidensnek minősítette a történteket.

A francia vezető politikusok évek óta tisztában vannak azzal, hogy az amerikai titkosszolgálatok lehallgatják őket, és többen már korábban is úgy nyiltkoztak, hogy igyekeznek ezt a tényt figyelembe véve végezni munkájukat. A most kiszivárogtatott dokumentumok azonban még a legdörzsöltebbeket is meghökkentették, ezekből ugyanis kiderül, hogy az amerikaiak tényleg mindent lehallgatnak.

Ily módon tudták meg például, hogy a 2012-ben hivatalba lépett Francois Holland titokban, tehát Angela Merkel tudta nélkül találkozott a német ellenzéki pártok vezetőivel, akikkel a Görögországgal kapcsolatos problémákról tárgyalt. De korábban közelről figyelték, azaz lehallgatták Nicolas Sarkozy-t, Jacques Chirac-ot és számos más, az államfők, illetve miniszterek mellett dolgozó tisztviselőt is.

Bár a Fehér Ház szóvivője cáfolta, hogy kémkednének a francia vezetés után, a francia média szerdán azt magyarázta az olvasóknak, hogy a párizsi nagykövetség épületének a tetejére az amerikaiak telefonos és internetes kommunikációk lehallgatásra alkalmas antennákat rejtettek el.

Mindez természetesen nem tesz jót az amerikaiak itteni megítélésének, amely az utóbbi hónapokban amúgy is romló tendenciát mutat. Legutóbb Francois Fillon volt miniszterelnök bírálta a tengerentúli politizálást, mondván, az Egyesült Államok túl nagy befolyással rendelkezik az Európai Unió vezetése fölött és ezen változtatni kell.

Az államfői ambíciókat dédelgető politikus ehhez azt is hozzátette, hogy az ukrán válság miatt a legnagyobb felelősség Washingtont terheli, amiért a kommunizmus bukása után is erőltette a NATO bővítését Oroszország irányába, ezzel ugyanis szerinte egy újabb hidegháborút idézett elő.

Mindezzel párhuzamosan a francia sajtó egyre komolyabb rosszallással figyeli, hogy miközben az amerikai vezetés folyamatosan az Oroszország elleni szankciók fenntartására ösztönzi az Európai Uniót, addig egy szava sincs a Moszkvával nyíltan üzletelő amerikai cégek kapcsán.

A Valeurs Actuelles konzervatív hetilap elemzője például megállapítja: míg tavaly az Európai Unió és Oroszország közötti gazdasági együttműködés volumene 30 százalékkal esett vissza, addig ez az arány az amerikai-orosz együttműködés esetében mindössze 6 százalékra rúgott.

A francia frusztrációkat az is fokozza, hogy szintén amerikai nyomásnak engedelmeskedve, nem tudják átadni az oroszoknak épített Misztral hadihajót, miközben világosan látják, miképpen működik a tengerentúli érdekérvényesítés.