A francia politikai elemzők jelentős része szerint szociál-liberális, a szélsőbal szerint viszont neoliberális fordulatot hajtott végre gazdaság-politikájában Francois Hollande államfő azzal, hogy kedden kinevezte a második Valls-kormányt. Az irányváltást leginkább a kormányválságot kirobbantó, a szocialisták szélsőbalhoz húzó szárnyához tartozó Arnaud Montebourg helyére kinevezett új gazdasági miniszter személye testesíti meg, a 36 éves Emmanuel Macron-ról ugyanis most a nagyközönség is megtudhatta, hogy amellett, hogy dúsgazdag, 2008 és 2012 között a Rotschild-banknál dolgozott.

A szélsőbal számára ez a tény önmagáért beszél az új gazdasági miniszter politikai orientációját illetően, és szerintük ezen az sem változtat, hogy 2012 óta az államfői hivatal főtitkárhelyettesi posztját töltötte be, azon pedig egyenesen nevetnek, hogy az érintett baloldalinak vallja magát.

Macron személye, illetve a tőle várható, többnyire liberális jellegű reformok több elemző szerint a Szocialista Párt széteséséhez és a baloldali eredetű tiltakozások felerősödéséhez vezethetnek. Az új miniszter egyébként máris kiásta a csatabárdot, bejelentve, hogy lazítani kíván a 35 órás munkahéten, ami a szocialisták egyik legnagyobb "vívmányának" számít, és amihez az előző jobboldali kormány nem mert hozzányúlni.

De az új oktatási miniszter személye is komoly társadalmi konfliktusokat hozhat. A kormány politikáját Montebourg-ral együtt bíráló Benoit Hamon posztját átvevő, korábban nőjogi, ifjúsági és sportügyi tárcát vezető Najad Vallaud-Belkacem kinevezését ugyanis a jobboldal provokációnak tartja. A 37 éves miniszter asszony a gender-elmélet egyik legradikálisabb szocialista képviselőjének számít, és most számos szülőket tömörítő egyesület attól tart, hogy ennek a "szektás" irányultságnak a diákok isszák meg a levét.

A fenti megfontolások fényében az elemzők jelentős része törvényszerűen azt a kérdést tesz fel, hogy mennyi ideig lesz képes működni a második Valls-kormány - az első 147 napig bírta. A kérdés egyáltalán nem számít költőinek, egy hétfőn készült felmérés szerint ugyanis a franciák 80 százaléka nem hisz az új kormányban, és úgy vélik, az általa folytatott gazdaságpolitika igazságtalan, nem hatékony és nem világos.

Mindezt tetőzi, hogy az irányváltást annak a Manuel Valls miniszterelnöknek kell levezényelnie, akinek népszerűsége az elmúlt hónapban kilenc százalékot zuhant és jelenleg 36 százalékon áll. Igaz, Francois Hollande megítélése még ennél is siralmasabb: a megkérdezettek mindössze 17 százaléka ért egyet tevékenységével.

Az államfő hitelét egyébként Arnaud Montebourg volt gazdasági miniszter a napokban tovább rombolta, azt nyilatkozva újságíróknak, hogy Hollande "állandóan hazudik". A politikus úgy vélte, az államfő népszerűsége e hazugságok miatt van hónapok óta mélyponton, hozzátéve, hogy Hollande a kezdet, vagyis megválasztása óta hazudik a franciáknak.

A továbbra is szaporodó feszültségek láttán egyre több politikus és elemző van azon a véleményen, hogy Hollande előbb-utóbb feloszlatja a parlamentet és új választásokat fog kiírni, mások viszont úgy vélik, az államfő nem biztos, hogy kitölti mandátumát.