Az 1980-as évek második feléig jellegzetes fészkelője volt a szikespusztáknak, de 2012-ben már csak 16 pár volt az országos ismert állomány. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai hosszú próbálkozások után - összefogva néhány növénytermesztővel, illetve egy pénzintézet támogatásával, jelentős eredményeket értek el e rejtélyes madár állományának gyarapításában – írta Facebook-oldalán a nemzeti park.

A székicsér az 1980-as évek második feléig jellegzetes fészkelője volt az Alföld legeltetett szikespusztáinak. Jelentősebb kolóniái voltak a Kiskunságban, Dél-Alföldön, Kardoskút térségében, a Nagykunságban és a Hortobágyon. A faj kedvelte a szarvasmarhával és juhokkal intenzíven legeltetett terüteleket, fészkelőhelyeiket ott választották ki, ahol a közelben sekély-és nyiltvizű élőhelyek voltak találhatóak. A II. világháború után a legelő jószágállomány fokozatosan elkezdett csökkenni, ami miatt megváltozott a természetes élőhelyek kondíciója, ezért a székicsérek állománya is csökkent.

A populációcsökkenés odáig vezetett, hogy az állomány 10-20 párra csökkent az 1990-es évek közepére, majd teljesen eltűnt a természetes szikespusztai fészkelőhelyeiről.

Az utolsó fennmaradt kis fészkelőtelepek a Dél-Hortobágyon voltak. Ezzel a jelenséggel párhuzamosan fészkelőpárok jelentek meg kisebb-nagyobb számban a közeli Nagykunságban, de itt már az intenzíven használt szántóföldi környezetben próbálkoztak. Ezekben a jellemzően kapás-, vagy tavaszi vetésidejű kultúrákban megjelenő párok közvetlenül ki vannak téve a mezőgazdálkodási gyakorlatok direkt és indirekt hatásainak, mint például hogy a munkagépek eltaposhatják a tojásos fészkeket és a fiókákat.

Országos szinten már csak 16 pár volt az ismert székicsér-állomány 2012 körül. A fészkelőpopuláció azóta folyamatosan emelkedik és erősödik, melynek hátterében egy, a térségi gazdálkodókkal kialakított szakmai együttműködés áll. A megtalált fészkek körül biztosított direkt fészekvédelem és a székicsér biztonságos fészkelőhelyre történő "elcsalogatása" érdekében kialakított feketeugaroltatási rendszer eredményként tíz év alatt közel megnégyszereződött a hazai állomány. Az erőfeszítések jelentősebb eredményeit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található székicsér-élőhelyeken lehetett felmutatni – derül ki az összefoglalóból, amit itt lehet teljes terjedelmében elolvasni.