Nyugat-európai tapasztalatok és tudományos közlemények alapján az ázsiai lódarázs közvetlen kártétele ökológiai és mezőgazdasági szempontból bír jelentőséggel, utóbbi vonatkozásában leginkább a méhészeti, szőlészeti és gyümölcstermesztő ágazatot érinti. Jelentős a lakossági észlelések száma is, aminek biológiai oka van: az ázsiai lódarázs a tavaszi fészkeit jellemzően ember által épített létesítményekben helyezi el.

A kolóniák többsége azonban – a hazai lódarazsakkal ellentétben – a nyár folyamán átköltözik ezekből a fészkekből a legfeljebb 200 méter távolságban épített másodlagos, úgynevezett szekunder fészkekbe. Ezek jellemző lelőhelye többnyire olyan élőhely, ahol az épített környezet, víz és táplálékforrás (pl. méhészet) hármasa együttesen megtalálható. Az ázsiai lódarázs szekunder fészkeit – amelyek több száz leendő királynőt is kibocsátanak az ősz folyamán – rendkívül nehéz időben megtalálni. Ennek oka, hogy ezek többnyire magas fákon, a lombkorona takarásában találhatók.

A fészkek hatékony megkeresésében a rádiótelemetria jelenthet megoldást, aminek kulcseszköze a darázsra rögzíthető jeladó - írja a magyarmezogazdasag.hu.

Magát a jeladót egy iránymérő vevő segítségével követik nyomon a kutatók. Bár az alapelv nem új, azonban az ázsiailódarázs-fészkek megkeresésére optimalizált technika csak 2018 óta létezik, mivel egy 0,2 g-nál kisebb tömegű és relatív nagy hatótávolságú jeladó elkészítése és alkalmazása számos technikai kihívást rejt magában.