A Nap tevékenysége ciklusokra osztható fel. A központi csillagunk jelenleg – a megfigyelések kezdete óta – a 25. ilyen ciklusánál jár, ami 2019 decemberében kezdődött. Mivel egy ilyen ciklus – felfutással, tetőzéssel és lefutási időszakkal – 11 éven át tart, a szakemberek úgy vélik, hogy a mostani tetőzése 2024 elejére várható – írja az Interesting Engineeringre hivatkozva a Hvg.hu.

A napciklusokat a napfoltok és a napkitörések száma és intenzitása határozza meg: minél több a napfolt, annál aktívabb a csillag, és annál több napkitörésre lehet számítani.

Bár a szakemberek korábban úgy gondolták, hogy a mostani egy gyenge ciklus lesz, az indiai IISER kutatói összefüggést fedeztek fel a Nap mágneses tere és a napciklus között, ami arra utal, hogy a jövő évben igen intenzív tevékenységet várhatunk a csillagunktól. Az erről szóló tanulmány a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos folyóiratban jelent meg.

A kutatók a földi teleszkópok által több évtizeden át rögzített adatai alapján jutottak a következtetésükre; ha a kalkulációjuk pontos, akkor az alátámaszthatja azt a feltételezést, miszerint

a napfoltok valójában a naptevékenységek katalizátorai, nem pedig eredményük.

Ezt sugallja a Waldmeier-hatás néven ismert elmélet, ami szerint a napfoltok számának növekedése és csökkenése a napciklus során nem szimmetrikus. Ezek szerint a napciklus tetőzését lassan és folyamatos növekedés mellett éri el az égitest, míg a minimumát gyorsan és hirtelen. A Waldmeier-hatás okai egyelőre nem ismertek, de a jelenségnek a Nap mágneses mezőinek változásához lehet köze.

A naptevékenységgel kapcsolatban arra figyelmeztetnek, hogy a kitörések hatással lehetnek a Föld magnetoszférájára, ionoszférájára és a felső légkörre, valamint megzavarhatják a rádiókapcsolatot és a GPS-rendszereket is.