Míg jellemzően az ősi állatokból csak a keményebb részek, így például a csontok maradnak fent – lévén a lágy szövetek gyorsan elbomlanak –, Matt Friedman paleontológus, a Michigani Egyetem munkatársa egy egészen szokatlan maradványra bukkant. Egy 319 millió éves halon végzett mikro CT-vizsgálatot, amikor meglepődve látta, hogy az állat agyának fosszíliája egészen részletesen fennmaradt a halban. A felfedezést egy második, részletesebb vizsgálat is megerősítette – írja a hvg.hu.
Az agy valószínűleg azért nem bomlott el teljesen, mert egy sűrű ásványi anyag szivároghatott az állat koponyájába, ami segített a szövet hosszabb ideig történő megőrzésében, alacsony oxigéntartalmú környezetben. A kutatók így láthatták, hogy a Coccocephalus wildi fajhoz tartozó hal agyidegei és lágyszövetei miként nézhettek ki.
A Nature folyóiratban közölt részletek szerint ez a hal minden bizonnyal rovarokra, kisebb rákokra és fejlábúakra vadászhatott. A hal az eredete miatt is különleges, a faj sok ma élő gerinces őse lehet. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy az őskori előagy inkább hasonlított a miénkhez, mint mondjuk a ma élő sugarasúszójú halakéhoz.
A kutatók most további, múzeumi gyűjteményekben rejtőző állatok vizsgálatát tervezik, hátha azokban is vannak lágyszövetekre utaló jelek, így további felfedezéseket tehetnek – írja a Science Alert.
