Miután a nyugati szövetségesek az 1942.es év során fokozatosan kiszorították a tengelyhatalmak erőit Észak-Afrikából, az angolszász államokban előtérbe került egy kontinentális partraszállás terve - olvasható Rubicon folyóirat cikkében. Churchill és Roosevelt először 1943 januárjában, Casablancában tárgyalt egy újabb nyugati front megnyitásáról, majd augusztusban meghatározták az invázió helyét és idejét - Franciaország, 1944. május - is. A következő hónapokban a szövetségesek számos új harci eszközt - például kétéltű tankot, vagy az úgynevezett Krokodilt - fejlesztettek ki, hordozható, az invázió során könnyen felépíthető kikötőt terveztek, és tucatnyi hadgyakorlatban szimulálták a partraszállás várható körülményeit. Az invázió irányítását Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok, a szövetséges erők legfőbb parancsnoka kapta meg, a szárazföldi hadműveletek vezetőjének pedig Bernard Montgomery brit tábornokot jelölték ki.

A náci Németország katonai vezetői is tisztában voltak azzal, hogy a szövetségesek a Szovjetunió tehermentesítése érdekében egy új front megnyitására törekszenek, és azt valahol Franciaországban próbálják majd megnyitni. Hitler - éppen a várható támadás miatt - a francia partok védelmével egyik legtehetségesebb tábornokát, Erwin Rommelt bízta meg. A tervezett invázió méreteiről képet adhat, hogy június elején már 2,9 millió szövetséges katona állomásozott a Brit-szigeten, mely mintegy 1500 tank, 10 000 motoros jármű, majdnem 10 000 harci repülő és 1500 hajóból álló flotta segítségével akarta végrehajtani a világtörténelem legnagyobb katonai hadműveletét. Bár a szovjet háborúban meggyengült német hadsereg alacsonyabb, létszámmal, "mindössze" 1 millió katonával várta a támadást, helyzeti előnye kiegyenlítette a szövetségesek számbeli fölényét.

A májusra tervezett hadművelet végül június elejére tolódott át. A szövetségesek az első napokban Dovernál - Patton amerikai tábornok vezetésével - egy "ál-invázió" szervezésébe kezdtek, hogy elhitessék a németekkel, a La Manche-csatorna legkeskenyebb szakaszán indítják majd meg az inváziót. Ez a partraszálláskor döntően esett latba, mivel Hitler megtiltotta Rommel számára, hogy átcsoportosítsa csapatait, így a brit-amerikai erők később sikeresen építhették ki állásaikat az európai kontinensen. Június 4-én aztán az előkészületek során váratlan fordulat következett be, mert napokig tartó rossz idő, hatalmas hullámzás és szélvihar köszöntött a La Manche csatornára. Hosszas mérlegelés után, június 6-án reggel 6 óra 20 perckor Eisenhower úgy döntött, kockáztat, és megindította a sorsdöntő támadást. Paradox módon - e váratlan döntés folytán - még az időjárás is a szövetségeseket segítette.

A június 6-án reggel induló invázió nem csak azért lepte meg a németeket, mert az időjárás viszontagságai alapján azt kivitelezhetetlennek tartották, hanem azért is, mert a Calais-Dieppe partvonallal szemben a szövetségesek Normandiában, Cherbourg és Caen városa között indítottak támadást. A brit, amerikai és kanadai erők öt pontot - Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword - jelöltek ki a partraszállásra, és a nap végéig mintegy 55 000 katonát, 7000 járművet és 7500 tonna ellátmányt szállítottak át a csatorna túlpartjára. A gyenge német ellentámadás, és a légifölényt kialakító szövetséges légierő támogatása miatt az inváziós csapatok nem szenvedtek súlyos veszteséget. Bár az akció sok szempontból elmaradt a várakozásoktól - a tervezett hadosztályok, járművek és ellátmány fele Angliában maradt, Caen városát pedig nem sikerült elfoglalni - alapvető célkitűzéseit elérte, ezzel - Churchillt idézve - mégis a "háború végének kezdete" lett.

A partraszállást követő napokban a szövetségesek által elfoglalt területek egyre szélesedtek, így újabb és újabb hadosztályok kelhettek át Európába, és az angolszászok lassan érvényesíthették erőfölényüket a hitleri Németországgal szemben. Az 1944. június 6-án végrehajtott normandiai partraszállásnak döntő szerepe volt a náci birodalom erejének megroppantásában, az ott harcoló katonák hősiessége révén a második világháború - a szövetségesek győzelmével - már 1945 tavaszán befejeződött.