A Nature tudományos folyóirat online kiadásában vasárnap tették közzé a Rákgenom Atlasz elnevezésű, szövetségi támogatású amerikai projekt legújabb jelentését, amely ezúttal az emlőtumorra összpontosított.

A kutatásban összesen 825 pácienstől származó mellrákos szövetminta DNS-ét írták le. Az elemzésben genetikai eltéréseket kerestek: úgy találták, hogy az emlőtumorok alapvetően négy osztályba sorolhatók. Az egyik osztály hasonlóságokat mutat a petefészekrákkal, ami arra utal, hogy mindkettő hátterében ugyanazok a biológiai folyamatok állhatnak.

"Egyértelmű, hogy genetikailag jobban hasonlít ez a rák a petefészektumorra, mint a többi mellrákra. Hogy kezelhető-e ugyanúgy, az érdekes felvetés, amelyet még fel kell tárnunk" - magyarázta Matthew Ellis, a kutatás egyik vezetője, a George Washington Egyetem orvostudományi karának a munkatársa.

A tanulmány a legfrissebb azok sorában, amelyek nem elsősorban a tumor helyére összpontosítanak, hanem biológiai jellemzőik alapján vizsgálják azokat. A kutatók azt remélik, hogy ez a megközelítés feltárhatja a rák gyenge genetikai pontjait, amelyeket aztán tervezett gyógyszerekkel vehetnek célba.

"Ezzel a tanulmánnyal óriási lépést tettünk a mellrák négy alapvető altípusa genetikai eredetének megértése felé. Most már daganatuk genetikai profiljára alapozva vizsgálhatjuk meg, hogy az egyes pácienseknél mely szerek működhetnek a legjobban" - mutatott rá Ellis.

A Rákgenom Atlasz programot 2006-ban indították el az Egyesült Államokban, hogy segítségével meghatározzák a rák hátterében lévő biológiai és genetikai okokat. A csoport 2008-ban már feltérképezte a leggyakoribb agydaganat típus genomját, 2011-ben a petefészekrák génmintázatát írták le, de meghatározták már a vastagbélrák és a tüdőrák genetikai hátterét is.