"A karcinogenezis (rákképződés) folyamata nagyon könnyű. Klinikai onkológusként azt látom, hogy milyen könnyen alakul ki a daganat, és milyen könnyű elhalálozni rákos betegségben még a XXI. század első évtizedeiben is. Hogy létezik az, hogy a DNS ilyen könnyen +vállalkozik+ arra, hogy karcinogénné alakuljon át? Ezt próbálom megfejteni olyan környezetben, amely nem karcinogén hatású.

Hisz egy gyulladásos folyamat a szervezetvédekező reakciója valamilyen kórokozó ellen, amelyek közül soknak nincs karcinogén hatása. E folyamat következményeként a páciens mégis rákbetegségben huny el. Nyolc asszony közül egynél alakul ki emlőrák az Egyesült Államokban, s hat férfi közül egynél fejlődik ki könnyen és gyorsan a prosztatadaganat. Miért ilyen labilis a mi DNS-ünk, miért hajlamos a rosszindulatú átalakulásra?" - sorolta kérdéseit Sinkovics József.

A Dél-Floridai Egyetem professzora kiemelte, hogy az elsődleges tényező az idő, a krónikus, hosszan tartó fertőzés teremti meg a kedvező feltételeket a rákos folyamat beindulásához. Megfogalmazása szerint a gyulladás "táptalaján" kifejlődő rákbetegség nem az onkogének (a sejtek tumorsejtté való átalakulását serkentő gének) aktiválásával, hanem a daganatképződést gátló mechanizmus károsodásával kezdődik.

"Egy krónikus gyulladás nagy veszélyt rejt magában" - jegyezte meg a tudós.

Minden kórokozó, legyen az baktérium, vírus, gomba, vagy élősködő, még ha egyébként nincs is karcinogén hatása, kivétel nélkül előidézheti ezt a folyamatot. A karcinogén hatással rendelkező kórokozók, mint amilyen például a fekélybetegséget kiváltó Helicobacter pylori, két oldalról - közvetlenül és a gyulladásos folyamaton keresztül is támadják a szervezetet.

"A Helicobacter pylori ősidők óta az emberiség valóságos rákfenéje, már az egyiptomi múmiák gyomrában is kimutatható volt" - emelte ki Sinkovics József, aki példák sokaságán keresztül mutatta be, hogy milyen szerepet játszanak a daganatképződésben a nem örökletes, úgynevezett epigenetikus tényezők, az egyént élete során érő hatások összessége.

A daganatképződés okait elemezve kitért az ősi DNS-re, amely már akkor létezett évmilliárdokkal ezelőtt, amikor sejteknek még nyoma sem volt.

"Gének ősközössége borította a Földet, amelyek képesek voltak szaporodni. A ribonukleinsavból (RNS) eredt a DNS, s kettőjük között mindmáig fennmaradt az +anya-fia+ viszony" - mondta.

A karcinogenezisben az RNS-molekula diktálja, hogy aktiválódjon-e az onkogén, vagy +kiütődjön+, az RNS határozza meg, hogy mi történjen a DNS-sel" - magyarázta Sinkovics professzor, aki szerint a DNS hűségesen szolgál minket, de alkalomadtán fel is lázadhat. Az elnyomott DNS-ek máig várják korai állapotuk visszavételét, amikor korlátlanul szaporodhattak. S ebben a lázadásban az RNS is segíti a DNS-t, mint "anya a fiát".

"Ezt a betegséget nevezzük ráknak" - hangoztatta Sinkovics József.

Sinkovics József, aki mind a kísérleti rákkutatás, mind a klinikai onkológia területén jelentős eredményeket ért el, 1948-50 között tanársegéd, majd adjunktus volt a mai Semmelweis Egyetem elődjének Orvoskari Mikrobiológiai Intézetében. Az akkori hatalom politikai okokból bebörtönözte, ahonnan 1954-ben szabadult. Még a börtönben kezdte írni az első magyar virológiai könyvet. 1956 óta él az Egyesült Államokban, ösztöndíjjal a New Jersey-i Rutgers Egyetemre került. Dolgozott orvosként a houstoni Rákkutató Központban, itt mutattak ki először vírusrészecskéket a különböző tumorokban. Közben a tampai St.Joseph Rákkutató Intézet orvos-igazgatójává és a Dél-Floridai Egyetem professzorává nevezték ki.