Szófordulatként gyakran előfordul, hogy azt mondjuk: valamiért vagy valakiért megszakad a szívünk. Az ilyen tragikus esemény az orvostudományban azonban igen ritka: legtöbbször heveny szívinfarktus szövődménye. A nemzetközi szívgyógyászat évek óta igyekszik pontosan fölmérni az életveszélyes helyzet előfordulását.

Megbízható adatok gyűjtésére tíz éve indították el az angol elnevezése alapján GRACE-nek keresztelt tanulmányt, amelynek eredményeit most ismertette az arra szervezett munkacsoport. A kutatás keretében 2000. januárjától hét év tapasztalatait összegezték, 60 198, heveny szívroham miatt sürgősségi ellátásra beszállított beteg sorsáról beszámolva. Európa, Észak- és Dél Amerika, Ausztrália és Új-Zéland 117 kórházának összesített adatait az European Heart Journalban közölték.

Ha megszakad a szív, az általában a bal szívkamra falának kiszakadását jelenti. Ritkábban a szív két kamrája közötti fal, a sövény kilyukadása következik be. Az előzmény általában szívinfarktus: a koszorúér elzáródásának következtében az általa vérrel ellátott szívizomzat elhal, és többnyire néhány nap múlva hirtelen kiszakad.

Ez súlyos helyzet, mert a vér nagy nyomással kiáramlik a szívburokba, kitölti azt, és ezáltal a vérkeringés igen erősen akadályozottá válik. Ezt csak gyors fölismerés és azonnali szívsebészeti beavatkozás esetén lehet túlélni - napjainkban ez jó néhányszor sikerül is.

A GRACE munkacsoport betegei között 0,45 százalékban fordult elő meghasadt szív, amely leggyakrabban infarktus következményeként jelent meg. A halálozási arány még a legkiválóbban fölszerelt klinikákon is 58 százalékos volt. Rendkívüli eredmény viszont, hogy az utóbbi évtizedek megelőző, gyógyszeres kezelése lényegesen csökkentette a szívfal átszakadásának előfordulási gyakoriságát.

A heveny szívinfarktus korai fölismerése, a koszorúerek műtéti és szívkatéteres kezelése óta a szívroham ilyen szövődménye lényegesen ritkább. A régebbi statisztikákhoz viszonyítva a GRACE tanulmány adatai is a szívgyógyászat jelentős fejlődését bizonyítják.