"Ez a kutatás ékesen bizonyítja a genetika rendkívüli hatalmát, hogy képes betekinteni fajunk történelmének legfontosabb eseményeibe: a korai emberek aprócska hordáit szétszórják a kegyetlen környezeti viszonyok, hogy aztán visszatérjenek, és benépesítsék a világot. Ez egy valóságos, génjeinkben megírt eposz" - mondja Spencer Wells, a National Geographic Society tagja, a társaság Genographic (kb.: géntérkép) nevű projektjének igazgatója.

A mitokondriális DNS-vizsgálatot (a sejtek energiaközpontjaiként funkcionáló szervecskéinek saját örökítőanyaga) korábban már használták a "mitokondriális Éva" felkutatására. Ez a közös emberi ősanya Afrikában élt, nagyjából 200 ezer éve.

A mitokondriális DNS (mDNS) a nőági géntörténet kutatására alkalmas, mivel mitokondriumok vannak ugyan a spermiumokban, de a megtermékenyítés után sem jutnak be a petesejtbe, ezért örökítőanyaguk csak az anyától származik.

Az emberi faj Afrikából való kirajzása és a világ benépesítése nagyjából 60 ezer éve kezdődött, de "Éva" és a migráció közötti időről keveset tudunk. A kutatás a dél-afrikai khoi és san busman törzsek tagjainak mDNS-ét vizsgálta, mivel ez a nép mintegy 90-150 ezer éve elszakadt az emberiség többi csoportjától.

Ennek alapján az izraeli és amerikai szakértőkből álló csoport megállapította, hogy az emberi faj még a kőkorszak előtt aprócska populációkra szakadt, majd újraegyesültek, s ezt követően indultak világhódító útjukra.

90-135 évvel ezelőtt rendkívüli módon száraz időszakok köszöntöttek Kelet-Afrikára, s talán ennek következtében töredezett szét az emberi populáció kicsi, izoláltan fejlődő csoportokra.

"Ki gondolta volna, hogy nem is olyan régen, mindössze hetvenezer évvel ezelőtt éppen a szélsőséges klíma miatt került a népesség a kihalás szélére" - mondta Meave Leakey paleontológus, a program tanácsadója. Ma mindebből semmit sem látni: amerikai demográfusok szerint immár 6,6 milliárdan osztozunk a bolygón.