A szakember szerint a szovjet diktátor olyan volt, mintha keresztezték volna az al-Kaida vezér Oszama bin Ladent és a Maffiózók című sorozat főszereplőjét, Tony Sopranót.

Kegyetlen terrorista, keresztapa, gyilkos volt, ugyanakkor entellektüel, mint Bin Laden, Platón rajongója, akinek műveit eredetiben olvasta, és Napóleon nagy tisztelője, akinek feljegyezte hibáit, hogy ne kövesse el ő is ugyanazokat; ígéretes költő volt, akinek versei megjelentek egy grúz antológiában - sorolta Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (Sztálin polgári neve) ellentmondó tulajdonságait a történész.

Egy lapinterjúban Sebag Montefiore úgy fogalmazott: Sztálin művelt pszichopata volt különleges karizmával, nem az a szürke bürokrata, akit Trockij bírált; ellenkezőleg: egy macchiavellikus politikai vezetőről van szó.

A szakember tíz évig kutatta a témát, mielőtt megírta könyvét. A diktátor életútját elemezve arra a következésre jutott, hogy a sztálinizmus nem a történelem eseményeinek terméke volt, hanem Sztálin személyiségéből következett, ahogyan a többi 20. századi zsarnok, például Hitler és Mao Ce-tung esetében is.

Terroristából diktátor

A könyv bemutatja Sztálin családi hátterét, az alkoholista apát, a könnyű erkölcsű szobalány anyát, a fiatalembert, aki a bokszban, a fiatal bűnözők bandaháborúiban keres kompenzációt. A tbiliszi papi szeminárium kötöttségei ellen lázadva jut el a marxizmusig. Amikor egy fiatalkorú lány teherbe ejtése miatt kicsapják, bandájával a cár elleni harc nevében bankokat fosztogat. 1905-ben, éppen a forradalom kitörésekor sikerül megszöknie egy szibériai börtönből.

Ekkor kerül kapcsolatba Leninnel, akivel a történész szerint sokkal szorosabb kapcsolatban állt, mint ahogy a szakemberek korábban feltételezték. Kölcsönösen hatottak egymásra, Leninnek szüksége volt rá, mint közvetítőre a mensevikekhez, akiket meg akart nyerni, mivel jelen voltak a nyomdákban és a fegyvergyárakban.

Sztálin kommunista lett, ugyanakkor nem hagyott fel korábbi terrorista életével. Egyik legnagyobb akcióját 1907-ben hajtotta végre, amikor megtámadott egy állami bankot, ahol vérfürdőt rendezett és rengeteg pénzt rabolt el.

Sebag Montefiore ugyanakkor cáfol egy mítoszt: Sztálin nem volt a cár kémje, noha valóban feladta személyes vagy politikai ellenségeit a rendőrségnek, hogy megerősítse saját pozícióját.

A szakember a későbbi diktátor szexuális életének is szentel egy fejezetet. Kiderül belőle, hogy Sztálin fiatalkorában kedvelte a telt és alkalmazkodó kiskorúakat, valamint a cserfes parasztasszonyokat.