A csatornát a Második Templom romjai temették be. Az épületet a római hódítók rombolták le Jeruzsálem ostroma alatt.
A feltételezések szerint az alagútban sok ember bújt meg és élt mindaddig, amíg ki nem tudott szökni a városból.
A régészek úgy gondolják, hogy az alagút Jeruzsálem fő vízelvezető csatornája volt a római korban, amely a város alól egészen a Kidron folyóig vezetett.
A csatornát nehéz kőlapok fedik, amelyek valójában az utcák járólapjai voltak. Helyenként az akna magassága eléri a három métert, szélessége pedig az egy métert.
Olyan hely volt, ahol az emberek elbújhattak, majd megszökhettek az égő, megsemmisített városból - mondta Eli Shukron, a régészeti hivatal munkatársa.
A régészek a Második Templom fő útjának keresése közben bukkantak rá egy kisebb csatornára, amely végül elvezetette őket a fő aknához.
Az alagútban a Második Templom idejéből származó cserépdarabokat és érméket találtak. Eddig az alagút mintegy száz méterét tárták fel.