Egy olyan hosszú történelmi folyamat végét, mint amilyen a II. világháború volt, nem is igazán lehet egyetlen naphoz, pláne nem néhány órához kötni - jegyezte meg az InfoRádiónak nyilatkozó történész, hozzátéve, hogy ennek ellenére minden háborúban fontos befejező aktus a kapituláció.

Kun Miklós emlékeztetett arra, hogy 1945 május 7-én, Észak-Németországban és Németország nyugati tartományaiban már letette a német hadsereg a fegyvert.

Május 8-án 2 órakörül Alfred Jodl vezérezredes, a hitleri katonai gépezet egyik kulcsembere aláríja az antifasiszta koalíció katonai vezetői előtt, hogy a német hadsereg elismeri a vereséget és leteszi a fegyvert.

Sztálin követelésére még egyszer aláírtak

Bár ezen az aláíráson egy szovjet katonai attasé, Sztálin bizalmasa is jelen volt, a Szovjetunió első embere őrjöngve fogadta a hírt, és kikényszerítette a nyugati szövetségesekből, hogy ismételjék meg az ünnepi aktust.

Ezért másnap, május 9-én 0 óra 16 perckor, a Berlin melletti Karlshorstban, immár Zsukov marsall jelenlétében, Wilhelm Keitel aláírja a német hadigépezet vereségét igazoló okmányt - mondta Kun Miklós.

A szovjet történelemírás persze csak ez utóbbi időpontot említette - mutatott rá a történész, hozzátéve, hogy történelmi szempontból mindkét dátum hitelesnek tekinthető.

Kun Miklós megjegyezte azt is: bár a kapituláció fontos befejező aktusa volt a II. világháborúnak Európában, közel sem jelentette a harcok végét, hiszen például Prága utcáin még a feltétel nélküli teljes megadást követően is folytak harcok.