Levél- és pollenmaradványok vizsgálatával holland tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a pestis következtében parlagon maradt földeken annyi fa nőtt, hogy azok lehűtötték az éghajlatot.

Az úgynevezett kis jégkorszak, amelynek során jelentősebb mértékben csökkent Európa átlaghőmérséklete, a középkorban kezdődött és mintegy 300 évig tartott.

A jelenséget általában lecsökkent naptevékenységgel, megnövekedett vulkáni aktivitással, vagy az óceáni áramlatok változásával indokolják.

Az Utrechti Egyetem kutatócsoportja most azonban azt mondja: a bubópestis, amelynek becslések szerint az európai lakosság több mint egyharmada esett áldozatul, komoly visszaesést hozott a földművelésben.

A parlagon hagyott földeken kinőtt sokmillió fa pedig annyi széndioxidot kötött meg, hogy jelentősen csökkent a légkör széndioxid tartalma. Ez pedig megmagyarázhatja a lehűlést.

A holland kutatócsoport egy tómeder üledékrétegeiben talált pollen és levélmaradványokat vizsgálta.

A gabonafélék és fafélék pollenmennyiségeinek összehasonlításával meg tudták határozni, hogy miként változott a földhasználat 1000 és 1500 között.

A kutatások 1200 után a mezőgazdaság fellendülését, majd az 1300-as évek közepén, a pestis idején nagy visszaesést jeleztek.

A leveleken a légzőnyílásokat számolták, amelyeknek sűrűsége a légkör széndioxidtartalmával arányosan változik. Ennek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy 1200-1300 környékén - valószínűleg a fakivágásoknak köszönhetően - megnőtt a légkörben a széndioxid mennyisége.

1350 után azonban megfordult a tendencia, vélhetően a fák számának újbóli megnövekedésével.

Az új kutatás eredményeivel azonban nem sikerült mindenkit meggyőzniük a holland tudósoknak: Tim Lenton, a Kelet-Angliai Egyetem professzora például úgy véli: a légköri széndioxid mennyiségének változása hozzájárulhatott ugyan a klímaváltozáshoz, de ahhoz nem volt elég jelentős, hogy önmagában előidézhesse a kis jégkorszakot.