Hogy mi marad a legemlékezetesebb pillanata az olimpiának? Hol is kezdjem...

Szilágyi Áron eleganciája és magabiztossága a történelmi mesterhármasig.

Siklósi Gergely lazasága.

Milák Kristóf bosszankodása, majd látványos csatája Caeleb Dressellel.

Kopasz Bálint megindulása.

Lőrincz Tamás és Viktor összeölelkezése.

Tótka Sándor pimasz mosolya.

Kozák Danuta sporttörténelmi tette és megkönnyebbülése.

Cseh László utolsó úszása és szerénysége.

Mohamed Aida magányossága.

Berecz Zsombor megmártózása.

Csipes Tamara földöntúli boldogsága.

Kozák Luca sportszerű gesztusa esése után.

Magyari Alda egész pályás gólja.

Nagy Viktor utolsó nagy napja.

Gurisatti Gréta és Manhercz Krisztián mindig nyugodt és átfogó értékelése.

Tomori Zsuzsanna sokadvirágzása.

Kovács Sarolta csodaszámba menő felépülése.

Hosszú Katinka tanácstalansága.

A drónshow a megnyitón.

A gyerekek rácsodálkozása az olimpiai lángra.

Az elhasznált maszkok.

A feszült várakozás a nyálminták eredményére.

A bosszankodás a lekésett buszok után.

A kétszer is eltévedő taxis.

Megszokni a rugalmatlanságot.

A túljáratott légkondi.

A mindent túlharsogó kabócák.

Két perc alatt a szakadó esőből tűző napsütésre váltó időjárás a kajakpályán.

Az átaludt földrengés.

Az életmentő lekváros szendvics.

Az ülve is 90 fokban meghajoló biztonsági őr.

A Jojogi lelátóján békésen szendergő önkéntes.

A gratuláció a vízilabdabronzmeccs után.

A minden helyszínre kitett origamik.

A kézzel-lábbal mutogatás.

A tömeg a Sibuján.

Ez a 16 nap, így.