Wagner Péter szerint, bár az iráni csapatkapitány vasárnapi nyilatkozatában kvázi már szolidaritását fejezte ki az iráni tüntetők mellett, ahhoz mérten az, hogy a csapat játékosai másnap nem énekelték el a himnuszt az Anglia elleni mérkőzést megelőzően, egy nagyon erős kiállás volt, ami bizonytalanná teszi a focisták jövőjét. A vezető kutató a halálos ítéletet túlzónak tartaná, de a börtönbüntetés lehetőségét reálisnak érzi, tekintettel arra, hogy már más iráni is sportoló is hasonló sorsra jutott a közelmúltban, miután a rezsimet elítélő kijelentéseket tett.

Bár pusztán spekuláció, a szakértő szerint megvan az esélye, hogy az iráni játékosok közül többen disszidálni fognak a labdarúgó-világbajnokság után, és nem tértnek többé haza. Ez persze nem lenne példa nélküli, gondolva akár a magyar válogatott tagjaira a kommunizmus idején, noha

a magyar labdarúgók részéről nem volt olyan erős politikai kiállás, mint az irániak részéről.

Azzal kapcsolatban, hogy a lelátókon az iráni szurkolók közül sokan kifütyülték az ország himnuszát, valamint többen „nők, élet, szabadság” feliratú mezt/táblát viseltek/tartottak, Wagner Péter a következőképp fogalmazott: nyilván egy ilyen focimeccsen, távol az otthoni vigyázó szemektől, mindenki sokkal szabadabbnak érzi magát, és szabadabban fejezheti ki az érzelmeit, de azt kizártnak gondolná, hogy az iráni hatóságok egyenként be tudnák azonosítani őket, hogy aztán valamiféle retorzióban részesítsék őket. Arról nem is beszélve, hogy a lelátókon helyet foglalók épp úgy érkezhettek az európai, amerikai vagy más közép-keleti iráni diaszpórából, mint konkrétan Iránból.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója nem gondolná, hogy a történtek még inkább felkorbácsolnák a rendszerellenes hangultatot Iránban. Magyarázata szerint ugyanis a tüntetések ugyan régebb óta tartanak ahhoz képest, mint azok kezdetén számítani lehetett, ugyanakkor nem váltak forradalommá, olyan széles társadalmi megmozdulásokká, ami érdemben veszélyeztetné a teheráni rezsimet. Szerint az iráni focisták részéről inkább egy morális kiállásról lehetett szó, nem pedig, hogy feltüzeljék a tiltakozókat.

Közben nem elfelejtendő, hogy Iránban továbbra sem enyhül a helyzet: legutóbb például két híres színésznőt tartóztattak le, mert nem viselték a fejkendőt. Wagner Péter szerint megjósolhatatlan, hogy mit hoz majd a jövő. Mint mondta, az iráni társadalom egy részében van egy nagyon erős elégedetlenség, ez azonban nem egy új keletű dolog, és

a mostanihoz hasonló megmozdulásokra 5-10 évente rendszeresen sor került

az elmúlt két évtizedben. Ezek korábban maguktól elcsitultak, vagy a rendszer fellépésével szemben megtörtek. Bár most a tiltakozás jóval szélesebb tömegeket érint, még mindig nem az egész országot. A rezsim pedig igyekszik egyensúlyozni a fellépését, amiben az értelmiségiek letartóztatása, kipellengérezése inkább szimbolikus jelentőségűek – tette hozzá.