A helyszín

Németország (Berlin, Dortmund, Frankfurt, Gelsenkirchen, Hamburg, Hannover, Kaiserslautern, Köln, Lipcse, München, Nürnberg, Stuttgart)

A dátum

2006. június 9.–július 9.

Különlegesség

Németország először rendezett férfi labdarúgó-világbajnokságot, 32 évvel az NSZK-ban lebonyolított torna után, immár (Lipcse) keleti helyszínen is. 2000 júliusában, Zürichben kapta meg a német szövetség a rendezési jogot – ma már úgy tudja a világ, hogy nem teljesen tiszta körülmények között. Dél-Afrika, amely aztán négy évvel később mégis rendezhetett, egyetlen szavazattal maradt alul. Akadt a tornán néhány furcsaság, Graham Poll, az angol bíró harmadik sárga lappal állította ki az ausztrál–horvát mérkőzésen Josip Šimunićot. Nagy visszhangot keltett, hogy a német–argentin mérkőzésen Jens Lehmann „kottából” olvasta, hova rúgják a dél-amerikaiak a büntetőket. Zinedine Zidane lett a vb-történelem második játékosa, akit két különböző világbajnokságon is kiállítottak. A portugál–holland mérkőzésen Valentyin Ivanov, az orosz játékvezető négy játékost (kettő-kettő arányban) kiállított, s 16 sárga lapot osztott ki. A sárga (345) és a piros (28) lapok tekintetében világbajnoki csúcsot döntött a torna.

A győztes dicsérete

Az olasz futballt nagy botrány rázta meg a torna előtt, a FIGC, az ottani szövetség a 2005-ös és a 2006-os bajnoki címet is elvette a Juventustól. Marcello Lippi gárdájának baját csak tetézte a korábbi válogatott játékos, Pessotto öngyilkossági kísérlete. A Squadra Azzurra a bajban összefogott, s rendkívül egységes keretet alkotva, kis lépésenként előrehaladva menetelt a tornán. A ghánaiak legyőzése után az amerikaiakkal döntetlent játszott, de aztán megverte a cseheket, és csoportelsőként lépett tovább. Az egyenes kieséses szakaszban, ha nehezen is, de a 95. percben szerzett tizenegyesgóllal legyőzte az ausztrálokat, simán kiütötte az ukránokat, majd nagyszerű mérkőzésen, Grossónak a 119. és Del Pierónak a 122. percben elért egy-egy góljával kiejtette a házigazda német csapatot. A döntőben az olaszok gyorsan hátrányba kerültek a franciák ellen Zidane tizenegyesgólja miatt, aztán Marco Materazzi kiegyenlített. Bő 100 percen keresztül nem esett gól, következett, akárcsak 1994-ben a világbajnoki címet eldöntő szétlövés. Pasadenával szemben Berlinben az olaszok nyertek, akik az 1990-es, az 1994-es és az 1998-as vb-n is egy elveszített tizenegyescsata miatt nem értek el még jobb helyezést. Berlinben mind az öt olasz berúgta a maga tizenegyesét.

A meglepetés

A csoportküzdelmek során meglepetést keltett, hogy az ecuadoriak kiejtették a lengyeleket, a ghánaiaak pedig a cseheket. Az ausztrálok erősek voltak, de kevesen gondolták, hogy megelőzik a horvátokat. A nyolcaddöntőben aztán – szemben a 2002-es tornával – helyreállt a világ rendje, hat európai és két dél-amerikai maradt versenyben. Ott aztán elbúcsúzott a fogadóirodák és a sajtó által is a legnagyobb favoritnak tartott, Ronaldóval, Ronaldinhóval, Kakával és Adrianóval felálló brazil csapat, s kiestek az argentinok is. Négy európai játszotta az elődöntőt, ilyenre csak 1934-ben, 1966-ban és 1982-ben volt korábban példa. Noha a 2004-es Eb-n, hazai pályán ezüstérmet nyert, kevesen számítottak arra, hogy Luiz Felipe Scolari portugál válogatottja elődöntőt játszik. A brazil mester lett az első, s mindmáig egyetlen szövetségi kapitány, aki két egymást követő tornán két különböző válogatottal is legalább az elődöntőig jutott.

A legjobbak

Dacára annak, hogy a döntőben kiállították, Zinedine Zidane kapta a legjobb játékosnak járó aranylabdát. Két olaszt előzött meg, Fabio Cannavarót és a háromszor is a meccs embere címet kiérdemlő Andrea Pirlót. A legjobb kapus Gianluigi Buffon lett, aki nem kapott akciógólt a tornán, s összesen kétszer került a labda a hálójába.

Az álomcsapat

23-as keret: Buffon (olasz), Lehmann (német), Ricardo (portugál) – Roberto Ayala (argentin), John Terry (angol), Lilian Thuram (francia), Philip Lahm (német), Fabio Cannavaro (olasz), Gianluca Zambrotta (olasz), Ricardo Carvalho (portugál) – Zé Roberto (brazil), Vieira, Zidane (franciák), Ballack (német), Maniche, Figo (portugálok), Pirlo, Gattuso, Totti (olaszok) – Crespo (argentin), Henry (francia), Klose (német), Toni (olasz).

A gólkirály

Miroslav Klose öt gólig jutott, ez ezúttal elég volt a gólkirályi címhez. Két találattal kezdett Costa Rica ellen, majd kettőt ért el az ecuadoriak ellen, egyet pedig az egyenes kieséses szakaszban, az argentinok ellen.

Magyar szálak

A válogatottunk elvérzett a selejtezőkön. A magyar bírói kart ezúttal senki sem képviselte a tornán.

A legfontosabb adatok

Mérkőzések száma: 64. Gólok száma: 147 (2,3-as átlag). Össznézőszám: 3 359 439 (52 491-es átlag)

A döntő

Olaszország–Franciaország 1-1 (1-1, 1-1, 1-1), tizenegyesekkel: 5-3. Gólszerzők: Zidane (7., - 11-esből), Materazzi (19.)