„Nagy örömmel és büszkeséggel tekintek vissza az Európa-bajnokságra. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a hazáját képviselje egy ilyen eseményen. Arról nem is beszélve, hogy ötödikek lettünk, ami az eddigi legjobb eredmény, emiatt különösen boldog vagyok” – mondta az InfoRádiónak Bartucz László, a férfi kézilabda-válogatott kapusa, aki nyolc meccsen összesen 41 védéssel és közel 30 százalékos hatékonysággal segítette a magyar csapatot.

A 32 éves kapus 2015-ben mutatkozott be a válogatottban, majd ott volt a 2016-os Eb-n is – azóta viszont nem kapott lehetőséget. Most a kontinenstorna előtt felbukkant a neve a bő keretben, majd bekerült a Németországba utazó három kapus közé is, Palasics Kristóf és Andó Arián mellett.

„Nem mondanám, hogy számítottam a meghívóra, de azért dolgoztam, ha valamelyik kapitány érdemes talál arra, hogy behívjon a csapatba, akkor én készen álljak a feladatra.

A két ünnep között már egy szűkített kerettel folytattuk az edzőtábort, akkor tudatosult bennem, hogy valószínűleg én is mehetek az Eb-re” – idézte fel az elmúlt években Csurgón, Gyöngyösön, most pedig Tatabányán szereplő játékos. A hosszú szünetről csak annyit mondott, hogy sérülésekkel is küzdött, aztán jött a járvány, és elfogadja, hogy a korábbi kapitányoknak nem szerepelt a tervében.

Mikler Roland, a válogatott első számú kapusa az idei Eb-t kihagyta, és Bartucz László szerint ezt mind a hárman próbálták kihasználni. Nem volt előzetesen eldöntve, hogy ki lesz az első számú, neki csak az számított, hogy amikor pályára kerül, akkor tudja segíteni a csapatot.

Szerbia és Izland ellen is hozzátette a magáét a sikerhez, a torna második felében pedig még nagyobb szerep hárult rá, miután Palasics Kristófot vakbéllel megműtötték. „Ez nem nagyobb felelősséget, hanem lehetőséget jelentett, és meg kellett oldani azt a feladatot, hogy segítsenek a társaknak.”

Bartucz László a horvátok elleni középdöntős meccsen és aztán a Szlovénia elleni helyosztón is remekelt, nehezen is választotta ki a kedvenc emlékét az Eb-ről. Végül utóbbi mellett voksolt, megjegyezve, hogy nem volt végig kiemelkedő a teljesítménye, de a végén fontos védéssel hozzátett a sikerhez, ráadásul egy ekkora téttel bíró mérkőzésen.

Ahogy korábban társai is, ő is a csapategységet nevezte a Chema Rodriguez-féle válogatott legnagyobb erősségének. Sajátjának pedig azt, hogy mivel sokat elemzi a mérkőzéseket, sokszor tudja előre, hova érkeznek a lövések. Önkritikusan azért azt megjegyezte, hogy a ziccerek és a hétméteresek hárításában javulhatna.

Arról is beszélt, hogy nem okozott gondot összeszokni a védelemmel. „Jó pár játékossal dolgoztunk már együtt, de egyébként is olyan szintet képviselnek a srácok, hogy jó mögöttük kapusnak lenni, komoly védelmet sikerült összerakni az Eb-re. Mindig bizonyították, hogy lehet rájuk számítani, és mögöttük nekünk is kutya kötelességünk volt tenni a dolgunkat.”

Adódik a kérdés, hogy a mostani jó szereplés után mennyire számít arra, hogy a márciusi olimpiai selejtezőre is meghívót kap. Úgy véli, öt kapus közül választanak majd, és

mindig mindenki tiszta lappal indul, a klubban végzett munka és a teljesítmény számít.

A tatabányai selejtezőn nem lesz könnyű dolga a csapatnak a kapus szerint, Tunéziát sem lehet félvállról venni, a portugál és norvég együttes ellen pedig a napi forma dönthet. Bartucz úgy látja, három válogatott emelkedik ki a mostani férfi mezőnyből, mögöttük pedig van 13, akik közül bárki bárkit le tud győzni.

Az olimpia nagy cél az életében, de emellett is vannak még tervek.

„Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy jussak el az NB I-ig, a válogatottságig, a Bundesligáig és a Bajnokok Ligájáig. Utóbbi kettő még hátra van, jó lenne valamelyiket elérni.”

Ezzel együtt hozzáteszi, nem tud még külföldi ajánlatról, és most a Tatabányával szeretne minél jobban szerepelni. 32 évesen nem tartja még magát öregnek. „Mi, kapusok harmincon túl érünk be igazán, kimennek a felesleges mozdulatok, máshogy oldunk meg bizonyos helyzeteket.”