Frank Lampard, aki játékosként tizenhárom évet töltött a Chelsea-nél, visszatért a klubhoz. Az angol szóhasználat szerint menedzsernek, másképpen a klub szakmai kérdésekben teljhatalmú vezetőjének. Ő lett a Roman Abramovics-éra tizedik kinevezett menedzsere a Stamford Bridge-en, egyben az első, aki ebben az időszakban a csapat kulcsjátékosa volt.

Lampard, aki futballistaként arról (is) híres volt, hogy a profi játékosok közül kiemelkedően a legmagasabb intelligenciamutatóval rendelkezett, az első időszakban nem tudja a saját ízlése szerint megerősíteni a keretet, mivel a Chelsea-t két periódusra szóló átigazolási tilalom sújtja. Igazolásra nincs mód, legfeljebb arra, hogy korábban kölcsönadott játékosok visszatérjenek. A tavaszihoz képest mégis lesz új játékos, ugyanis a „kékek” már az előző szezonban megvették Christian Pulisicot a Borussia Dortmundtól. Ebben a helyzetben talán irreális azt várni a Chelsea-től és Lampardtól, hogy a Manchester City és a Liverpool méltó konkurense legyen, ellenben a tulajdonosi kör, élén Abramoviccsal, nem a türelméről híres.

Phil McNulty, a BBC vezető elemzője szerint kétségtelenül a menedzseri pályája elején járó (korábban 14 hónapon át a Derby Countyt irányító)

Lampard kinevezése a legkockázatosabb húzás, amelyet eddig Abramovics az edzői fronton meghúzott.

Ugyanakkor szerintünk a mostani átigazolási stop ad éppen okot arra, hogy a három évre szerződtetett klublegenda (akinél senki sem lőtt több gólt a Premier League-ben a Chelsea mezében) türelmet kapjon.

Lampard első lépései arra utalnak, hogy kedvére lenne egy olyan hátteret felépíteni a klubnál a korábbi játékosokból, ami korábban, például a Manchester Unitedet, majd évtizedeken keresztül a Liverpoolt jellemezte. Érkezik Lamparddal Jody Morris, a korábbi Chelsea-középpályás, a stáb tagja lesz Chris Jones, szintén korábbi chelsea-s, igaz, edzőként, egy másik stábtag, Eddie Newton játékosként ugyancsak a klub középpályása volt. Petr Cech, aki a nyáron vonult vissza, már újra a Chelsea alkalmazottja tanácsadóként, s szó van Didier Drogba és Claude Makelele visszatéréséről is. „Ez egy kifejezetten chelsea-s múltú csapat, de szeretném világossá tenni, hogy nem az öregfiúk bajnokságára készülünk” – mondta Lampard.

A Chelsea-nél az utolsó negyedszázadban akadt már néhány példa arra, hogy (szinte) pályakezdő edző, illetve menedzser dirigálja a csapatot. Ilyen volt a pályafutása utolsó két évében játszó és menedzserként is dolgozó Glenn Hoddle (1993–1996), igaz, ő nem volt a klub legendája, pályafutása legszebb éveit a Spursben töltötte. Játékos-mendzser volt Ruud Gullit (1996–1998), majd egy ideig Gianluca Vialli is, mindketten a Chelsea-nél kezdték edzői karrierjüket. Vialli öt trófeát nyert két év alatt.

Néhány sikertörténet más klubokból. Angliában Ryan Giggs csak rövid időre kapta meg a Manchester Unitedet, azóta már walesi kapitány. A Real Madridnál nyilvánvalóan ilyen Zinedine Zidane-é, aki klublegendából lett sikeredző. A „királyi klub" esetén hasonló példa a hatvanas évekből Miguel Muñozé, mindmáig senki sem nyert nála több trófeát a Real Madriddal, egyébként ő volt az első, aki játékosként és edzőként is BEK-győztes lett.

Természetesen citálható példa a Barcelona közelmúltjából is: Pep Guardioláé. Ugyanakkor akad ellenpélda is: a klubikon Kubala Lászlónak a Barcelona edzőjeként nem sikerült hasonlóan sikeres pályát befutnia.

Az utóbbi időben Olaszországban az AC Milan többször is megpróbálkozott azzal, hogy legendás játékosainak egyike irányítsa a csapatot, Leonardo, Pippo Inzaghi, Christian Brocchi, Clarence Seedorf és Gennaro Gattuso sem vált be igazán.

Ami a magyar futballt illeti, a kilencvenes évek elején az akkor még csak a harmincas évei második felében járó Nyilasi Tibor megkapta a Ferencvárost. Első edzői korszaka minden idényében nyert egy trófeát. Éppen ma, amikor átadják a Vasas új Illovszky Rudolf Stadionját, aligha kell külön hangsúlyozni, az először 35 évesen a Vasas vezetőedzőjévé kinevezett Rudi bácsi milyen sikeresen működött Angyalföldön. A hatvanas években az Újpest, akkori nevén az Újpesti Dózsa is megpróbálkozott azzal, hogy története legjobb góllövőjét a vezetőedző székbe ültesse, de nem igazán vált be. Szusza Ferenc a lila-fehérekkel közel sem ért el akkora sikereket, mint aztán a Győri Vasas ETO-val, vagy aztán külföldön dolgozva.