Tizenkét évesen, egy cirkuszlátogatásnak köszönhetően szerette meg a tornát. Annyira lenyűgözték az artisták mozdulatai - a szaltók, a szédületes ugrások -, hogy otthon elkezdte próbálgatni a később tökélyre fejlesztett gyakorlatokat. Az 1948. évi londoni olimpián is a hátraszaltóból megfogott mellső mérlegállás hozta meg számára az aranyérmet. Kitartó gyakorlásának köszönhetően már tizenhat évesen ifjúsági bajnok lett, miközben kisebb statisztaszerepeket vállalt színházi előadásokban.

1935-től a budapesti VII. kerületi Levente Egyesület, 1945-től a Munkás Testedző Egyesület (MTE), majd 1950-től 1956-ig a Budapesti Vörös Meteor tornásza volt. 1937-től tizennyolc éven keresztül volt a magyar tornászválogatott tagja. Első országos bajnoki címét 1939-ben szerezte meg.

A II. világháború sok álmot hiúsított meg, így a sportolókét is, mert 1940-ben és 1944-ben is elmaradtak az olimpiai játékok, és világbajnokságokat sem rendeztek. Az ereje teljében lévő Pataki nem mutathatta meg a világnak kimagasló képességeit. Az országos bajnokságokat azonban az első háborús években még megrendezték: 1940-ben aranyérmet szerzett, 1941-ben pedig összetett bajnoki címet nyert.

A II. világháború befejezése után három évvel, 1948-ban rendezték meg a londoni olimpiát, ahol műszabadgyakorlatban, azaz talajban olimpiai bajnoki címet, lóugrásban és csapatversenyben bronzérmet szerzett. Pedig indulása kétséges volt, ugyanis az olimpia előtt nem sokkal egy filmforgatáson megsérült. Még ebben az évben a magyar tornasport első Mesterfokú bajnoka lett.

Négy évvel később, Helsinkiben is részt vett az olimpián, de már túl volt pályafutása csúcspontján, az éremosztásból kimaradt. Címvédőként 14. lett a műszabadgyakorlatban, lóugrásban pedig csak a 19. helyezést tudta megszerezni.

Harminchat évesen, 1953-ban szerepelt utoljára a magyar bajnokságon, ahonnan három arannyal búcsúzott.

Visszavonulása után végre annak élhetett, aminek tornasikereit köszönhette: az akrobatikának. Artista feleségével járta a világot, és egyedülálló produkciójukkal elképesztették a külföldi közönséget.

Hazatérve az Állami Artistaképző Intézetben tanított, számos fiatal tehetséget indított el a pályán. Szefi - ahogy barátai hívták - hetvenéves korában, 1988. április 25-én, súlyos betegség után hunyt el. 2014-ben posztumusz a magyar tornasport Halhatatlanok Klubjának tagjává választották.