A meteorológia viharos időjárást jósol, ami persze nem újdonság, mivel e verseny résztvevőit tradicionálisan nem szokta kegyeibe fogadni a természet. Az egyik leggyászosabb start 1998-ban volt, amikor a 115 hajóból álló mezőny egyharmada feladta a versenyt, mivel az óránként 160 kilométeres sebességgel száguldó széllel és a néhol tízméteres hullámokkal sok vitorlás nem tudott megbirkózni. A mentésben még az ausztrál haditengerészet is részt vett, ennek ellenére hatan életüket vesztették.

A mostani, immár 71. alkalommal kiírt vetélkedés - amely egyértelműen az egyik leginkább embert és eszközt próbáló óceáni megméretés - az Új-Dél-Wales állam és Tasmánia fővárosa közötti 628 tengeri mérföldes (1170 kilométer) távon zajlik. A helyieken kívül 28 nemzetközi egység, beleértve 17 brit csapatot is, igyekszik a legjobb lenni a nagy presztízsű eseményen.

A mezőny négy szupermaxijának egyikeként ismét a fő esélyesek közé számít a Wild Oats XI, amely tavaly nyolcadik alkalommal nyerte meg a viadalt, ezzel pedig rekordot döntött. Az ausztrál Mark Richards kormányozta 100 lábas hajó 2 nap 2 óra 3 perc és 26 másodperc alatt teljesítette a távot. A második helyen az amerikai Comanche futott be a célba, a győztes után 49 perccel és 18 másodperccel.

A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt egy éve nem forgott veszélyben az 1 napos 18 órás 23 perces 12 másodperces versenycsúcs, amelyet a Wild Oats XI 2012-ben állított fel. Múlt évi sikere előtt a szupermaxi 2005 és 2008 között sorozatban négyszer győzött, majd első lett 2010-ben, 2012-ben és tavalyelőtt is.