Buzánszky Jenő Újdombóváron született 1925. május 4-én. 1938-ban kezdett el futballozni a Dombóvári Vasutas SE-ben, amelyet 1946-ig erősített. Akkor még támadót játszott, s rengeteg gólt szerzett. Nehezen tudták tartani vele a lépést a védők, hiszen 11,3 másodperc alatt futotta a százat, és nem szöges cipőkben. Sikerrel érettségizett a helyi katolikus reálgimnáziumban, majd 1943-ban forgalomirányítói vizsgát tett. 1945-ben a MÁV budapesti tisztképző tanfolyamát végezte, majd Pécsre vezényelte a vasút, ő pedig az NB II-es PVSK-ban folytatta a labdarúgást.

Időközben bekerült a délnyugat-magyarországi válogatottba, mi több, Észak-Magyarország csapata ellen ő fejelte a gólt (1:1). A Pécsi Vasutasban a legendás Szabó Péter volt a mestere, a mindenki által Petárnak hívott szakember faragott a szélvész szélsőből később védőt. Amikor a tréner Dorogra került, levelet írt baranyai kedvencének, s a tréner invitálására szerződött Buzánszky Jenő 1947. február 1-jén a Dorogi AC-hoz. Március 3-án bemutatkozott az élvonalban, a Győri ETO-t verte meg új kenyéradója 2:1-re. Fél idény alatt szerzett kilenc gólt.

1950. november 12-én debütált az A-válogatottban, Szófiában 1:1-re végeztek a mieink a bolgárokkal. Nem indult az újonc jobbhátvéd számára jól a találkozó, az embere, Arszen Tocse Dimitrov már a második percben bevette Grosics Gyula kapuját. Akkor egy fityinget sem tett volna arra, hogy lesz ő még többször is tagja a nemzeti tizenegynek. Pedig nagyot tévedett volna! A válogatott védelmében gyorsan nélkülözhetetlenné vált, gyakorta ki kellett segítenie a nála jóval lassúbb Lórántot, főként pedig Lantost. 1950. november 12. és 1956. július 15. között összesen 49-szer öltözhetett Sebes Gusztáv gárdája piros-fehér-zöld szerelésébe. Kis tüske maradt benne, amiért nem lehetett ötvenedszer is válogatott. Az is bántotta, hogy bár bekk létére gólerős labdarúgónak számított, a nemzeti tizenegy képviseletében nem tudott hálóba találni.

A dorogi klubbal elért legnagyobb klubsikere egy elveszített MNK-döntő volt. 1952. június 1-jén Magyar Népköztársasági Kupadöntőt veszített a Dorogi Bányásszal a Latorca utcában a Budapesti Bástya ellen (2:3). 1954-ben és 1955-ben a klubcsapatáé lett az egykor nagyon respektált Vidék legjobbja cím. Buzánszky Jenő 1947 és 1960 között az NB I-ben 274 mérkőzésen, az NB II-ben 56 mérkőzésen lépett pályára a Dorog képviseletében, és a hivatalos bajnokikon 25 gólt jegyzett.

1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben. A torna egyetlen mérkőzésén nem jutott szóhoz, fogműtétje miatt a románok elleni selejtezőt kihagyta, Dalnoki Jenő helyettesítette. Az aranyérem mellé utóbb idehaza húszezer forint jutalom ütötte a markát. 1953-ban Európa Kupát szerzett az Aranycsapat Rómában, 1954-ben ezüstérmet a svájci világbajnokságon. Mindkét finálénak aktív részvevője volt.

Kevesen tudják róla: viselte a Ferencváros mezét is. 1956 őszén az FTC vendégjátékosaként jugoszláviai túrán vett részt, négy meccset vívott zöld-fehérben. Állandóan képezte magát, mindig törekedett a jobbra. Például sikeres játékvezetői vizsgát tett a vizsgabiztos Zsolt István előtt, mert jobban meg akarta ismerni a szabályokat.

A visszavonulása után az edzői szakmát választotta. 1960. júliustól 1961. júliusig a dorogi tartalékot irányította, majd 1961 júliusától 1965 júniusáig az első csapat vezetője volt. A Bányász trénereként a rá oly jellemző, fanyar humorral megjegyezte: "Tizennégy év alatt azért annyit fejlődtünk, hogy a kapufákat gömbölyűre gyalulták..." 1962 áprilisában tanítványai a belgiumi, húsvéti torna döntőjében legyőzték a Bayern Münchent, egy év múlva megszerezték a Vidék legjobbja címet.

1966 elején az NB II-es Esztergomi Vasas kispadjára ült le.1967-ben visszament Dorogra, hogy az elitből kihullott társaságot visszavezesse az első vonalba. Nem sikerült a vállalkozása, még a második ligából is kiesett a Bányász. Két esztendő alatt két osztályt zuhant. Akkoriban iráni állást ajánlottak neki, havi 4000 dollárt kereshetett volna. A szokott önmérsékletével visszautasította a perzsákat, nem akarta a civil állását (a szénbányáknál volt személyzetis) kockára tenni. A járt utat nem adta fel a járatlanért.

1969-től egy évig újból Esztergomban dolgozott, aztán 1970-től 1971-ig a FÕSPED Szállítók mestere volt. 1972 és 1989 között a Dorogi AC technikai vezetőjeként és szakosztályvezetőjeként, 1989 és 1993 között a Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó-szövetség elnökhelyetteseként, 1991 és 1998 között a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagjaként, az Utánpótlás Bizottság elnökhelyetteseként, 1993 és 1997 között a Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó-szövetség elnökeként, 1996 és 1998 között a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökhelyetteseként tevékenykedett.

2002-től a debreceni egyetemisták számára évente megrendezett futballtorna fővédnöke volt, 2004-től a sorozat (Buzánszky Jenő Labdarúgó Egyetemi Kupa) névadója. 2010 óta a dorogi stadion az ő nevét viseli.

2015. január 11-én lezárult egy korszak, egy fejezet a magyar labdarúgás történetében. Sajnos, immár teljes a legendás tizenegy összeállítása az égi pályákon.