A testi sértés bűntette miatt a férfi ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a mai napon kihirdetett és jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. A vádlott terhén megállapított bűncselekményt emberölés bűntette kísérletének minősítette, ezért a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 7 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 8 évre súlyosította azzal, hogy vádlott a szabadságvesztés büntetésből nem bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 2025. április 24. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, egyúttal rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a hajléktalanként élő terhelt 2022. szeptember 16-án este kábítószer hatása alatt céltalanul sétált, amikor meglátta az egyik közeli villamosmegálló felé tartó sértettet.

A vádlott a nő után indult és egy időközben elővett heggyel végződő, éllel bíró eszközzel – valószínűleg késsel – a megálló egyik padján ülő sértettre támadt.

A férfi több alkalommal megszúrta a nőt, aki a védekezése közben a földre esett. Ekkor a terhelt a sértett felé hajolt és több alkalommal újból test szerte megszúrta a nőt. A sértett kiabálása és védekezése hatására a vádlott néhány perc múlva felhagyott a cselekményével és távozott a helyszínről. A nő a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, azonban figyelemmel többek között a bántalmazás módjára, a támadott testtájékra és az elkövetés eszközére a sértettnél fennállt a közvetlen életveszélyes sérülés kialakulásának esélye is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le az eljárást. A bizonyítékokat is túlnyomórészt helyesen értékelte, a tényállás kisebb megalapozatlansági hibái az iratok tartalma alapján, illetve ténybeli következtetés útján kiküszöbölhetőek voltak. E körben pontosítani kellett, hogy a vádlott a nála lévő késsel közepesnél kisebb erővel szúrta meg a sértettet nyakán, majd a felsőtestén több alkalommal. Helyesen járt el a törvényszék, amikor a vádlott védekezésével szemben a sértett következetes és ellentmondásmentes vallomását fogadta el, amit a felismerésre bemutatás egyértelmű eredménye és az egyéb bizonyítékok is kétséget kizáróan alátámasztottak.

Az orvosszakértői vélemény szerint a sérült testtájak és a sérülések anatómiai jellegzetességeire, a bántalmazás mechanizmusára figyelemmel a sértettnél akár életveszélyes sérülés is kialakulhatott volna a például a fejverőeret elérő szúrás esetén.

Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett tehát a vádlott bűnösségére. A cselekményt azonban az ítélőtábla az elsőfokon megállapított életveszélyt okozó testi sértés bűntette helyett emberölés bűntette kísérletének minősítette. Az, hogy létfontosságú szerveket tartalmazó testrészekre adott le gyors egymásutánban legalább kilenc irányított szúrást, arra enged következtetni, hogy a halálos eredmény tudatában, abba belenyugodva cselekedett, a halálos eredmény elmaradása ugyanis csak a véletlennek volt köszönhető.

Enyhítő körülményként kellett értékelni a bűncselekmény elkövetése óta eltelt időt, melynek nyomatékát azonban csökkentette a bűncselekmény tárgyi súlya. Önmagában nem súlyosító körülmény, hogy a vádlott nő sérelmére követte el a bűncselekményt, mivel a bírói gyakorlat szerint a védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen, oltalomra szoruló személy, vagy terhes nő sértett ad ennek figyelembe vételére alapot. Enyhébb megítélés alá esett a kísérlet távoli jellege. Figyelemmel arra, hogy az élet elleni bűncselekmények száma Budapesten továbbra is lényegesen magas számban fordulnak elő, mint az ország többi részén, az ítélőtábla az ilyen bűncselekmények elszaporodottságát is súlyosító körülményként értékelte.

A módosított minősítés és a büntetéskiszabási tényezők korrekciója mellett is egyetértett azonban a törvényszék azon álláspontjával, hogy a vádlott büntetlen előéletére és a cselekmény kísérletére figyelemmel nem indokolt a középmértéket elérő tartamú szabadságvesztés kiszabása.

Ezért az ítélőtábla az irányadó tételkeret alsó harmadában állapította meg a szabadságvesztés tartamát.

A Büntető Törvénykönyv rendelkezései szerint nem bocsátható feltételes szabadságra az, akit tettesként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek emberölés miatt, ezért a másodfokú bíróság a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárta.