Az eddig kiszivárgott értesülések szerint a tavaly decemberben, Donald Trump amerikai elnök által bejelentett flottafejlesztés első szakaszában, 72 hónap alatt kellene megtervezni az új csatahajókat. Ezt követően 2031-32-ben indulhatna az első – egyelőre USS Defiant-nek nevezett – egység építése, míg a rendszerbe állítás a harmadik évtized végén kezdődhetne. A tervek szerint az osztály legelső hajója 15 milliárd dollárba kerülne, míg az utána következők már csak darabonként 10 milliárdból épülnének. Vagyis az új szuperhajók drágábbak lennének, mint a jelenlegi legmodernebb repülőgép-hordozó, a USS Gerald Ford.

Lassan csepegnek a csatahajók fegyverzetével kapcsolatos értesülések. Azt már tudni lehetett, hogy a fő fegyverzetet irányított rakéták, elektromágneses ágyúk és energiafegyverek alkotnák. Most viszont már az is kiderült, hogy a legfontosabb támadóeszközök atomtöltetű cirkálórakéták lesznek, amelyeket 12 darab indítóállásból lehet majd kilőni. A washingtoni kongresszus a napokban hagyta jóvá ennek az új fegyvernek a fejlesztését. A cél az, hogy az amerikai haditengerészet ne csak a rakétahordozó búvárhajókról tudjon atomfegyvereket indítani, hanem felszíni egységekről, valamint a kisebb, nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjárókról is.

Ez azt jelentené, hogy sokkal több olyan hajó cirkálna a világ óceánjain, vagy azok mélyén, amelyekről a legpusztítóbb fegyvereket is be lehet vetni. Persze az egyelőre csak SLCM-N-ként emlegetett manőverező robotrepülőgépek hatótávolsága és rombolóereje jóval kisebb lenne, mint a víz alól kilőhető földrészközi rakétáké, viszont lényegesen több hajót szerelnének fel velük, így nagyobb esélye lenne egy meglepeté szerű, korlátozott atomcsapásnak. Az Army Recognition szerint az emberiség megint egy lépéssel közelebb kerülhet a nukleáris fegyverekkel vívott háborúhoz...

A tucatnyi SLCM-N-indító mellett 128 darab függőleges kilövőállást építenének be a US NAVY legújabb csatahajóiba. Ezekből hagyományos robbanófejjel ellátott Tomahawk manőverező robotrepülőket, illetve különféle más, felszíni célpontok és tengeralattjárók elleni rakétákat, valamint légvédelmi fegyvereket lehet bevetni. Mindezt elektromágneses ágyúk egészítenék ki, amelyek lövedékei bődületes mozgási energiájukkal pusztítanának. A 7500 km/h-ás sebességgel száguldó gránátok ellen egyelőre képtelenség védekezni.

US Military testing its new super powerful Rail Gun that shoots a metal ball at super high speeds.
These are undetectable by the enemy with super destructive power. pic.twitter.com/9isIr2zVb9

— RWB_American (@RWB_American) December 27, 2025

A döbbenetes tűzerőt azonban meg is kell védeni, az ellenség számára ugyanis kiemelt célpontot jelentenek majd a Trump-osztály egységei. Részben a csatahajó támadó képességeit erősítik, részben pedig a védelmét biztosítják az irányítottenergia-fegyverek – írja a The War Zone.

Ezekről pár napja árult részleteket az amerikai flotta hadműveleti főnöke.

Daryl Caudle tengernagy egy zárt körű szakmai kongresszuson elmondta, hogy alapvetően kétféle energiafegyverben gondolkodnak. Az egyik a kisebb energiájú ODIN (Optical Dazzling Interdictor – optikai vakító zavaró eszköz), ami a közeledő drónok, rakéták irányítórendszerét teszi tönkre koncentrált energianyalábbal. Ennél nagyobb teljesítményű a kisebb hajók, repülőgépek, helikopterek, drónok, ágyúlövedékek megsemmisítésére tervezett HELIOS (High-Energy Laser with Integrated Optical Dazzler and Surveillance) rendszer. A jelenleg 60 kilowattos energiafegyver teljesítménye 150 kW-ra is növelhető, bár Caudle admirális szerint a Trump-csatahajókon már a sokkal erősebb, 300-600 kW energiával sugárzó fegyverek lesznek.

A teljesítmény növelése azért fontos, mert a lézersugár energiája a távolság növekedésével lassan elvész a levegőben lebegő por, pára vagy esőcseppek miatt. Márpedig a tengernagy arról beszélt, hogy a jövőben a látóhatáron belül felbukkanó célok ellen elsősorban energiafegyvereket kell majd bevetni. Ehhez azonban a jelenleginél sokkal nagyobb teljesítményre lesz szükség. Daryl Caudle elárulta, hogy már tervezik az 1000 kW-os, vagyis 1 megawattos lézerágyút, és megoldható a kapacitás növelése ennek akár ezerszeresére, tehát 1 gigawattra is. Az ehhez szükséges óriási áramigényt valószínűleg nukleáris reaktorok állítanák elő.

Az admirális utalt rá, hogy a fegyverek tervezését nem kell a nulláról kezdeni, mivel a hidegháború idején indított, úgynevezett Csillagháborús kezdeményezésben már egyszer nekiláttak ezek fejlesztésének, azonban a Szovjetunió és végül az egész szocialista világrendszer széthullását követően abbahagyták a kísérleteket. Most viszont leporolnák az évtizedekkel ezelőtti terveket és aktualizálnák azokat, ezzel alaposan lerövidítve a hadi használatra alkalmas sugárfegyverek létrehozását. Amúgy ezek legnagyobb előnye, hogy szinte sose fogy ki belőlük a „muníció”. Ezért hiába indít az ellenség mondjuk drónrajokat a csatahajó védelmének túlterhelésére, amíg van áram, addig a lézerágyúk is tüzelni fognak.

Ráadásul még olcsók is, hiszen egy-egy „lövés” legfeljebb 10 dollárba kerül, szemben az amerikai hadihajókat jelenleg védő MK 41 VLS rakétákkal, amelyek darabonkénti ára 1 millió dollár. De még a radarvezérlésű Phalanx gyorstüzelő gépágyúk egyetlen lőszere is 27 dollár, és ebből egy 30 másodperces sorozat árcéduláján 90 ezer dollár szerepel. Ezután a fegyver majdnem fél órára kiesik a harcból, mivel ennyi idő kell az újratöltéséhez.

Hasonlóan fontos szerepet játszhatnak egyébként a mikrohullámú sugárzók is, amelyek nagy energiájú elektromágneses nyalábokkal teszik tönkre az ellenség radarjait és számítógépeit.

Az energiafegyverek fontosságát más országok szintén felismerték. Izrael már rendszerbe is állította saját fejlesztésű lézerágyúját. Az Iron Beam elsősorban a Vaskupola légvédelmi rendszer egyik elemeként szolgál, bár már folynak kísérletek egy nagyobb teljesítményű, támadó fegyver kifejlesztésére is. Nagy-Britanniában ugyancsak előrehaladott kísérletek folynak egy szárazföldről, vagy hajókról bevethető sugárágyúval. A fejlesztők szerint a fegyver képes egy nagyjából ötforintos méretű tárgyat is eltalálni több kilométer távolságból.

Ám az amerikaiak mellett a legmesszebbre valószínűleg a kínaiak jutottak az energiafegyverek fejlesztésében. A tavaly szeptember 3-i, pekingi katonai parádén fel is vonultatták az LY-1 jelű lézerágyút, mikrohullámú fegyverek társaságában.

Kína óriási tempóban fejleszti haditengerészetét, mert meg akarja törni az amerikai flotta egyeduralmát a csendes-óceáni térségben. Az egymás után rendszerbe álló, ultramodern hadihajókon már jóformán alapfelszerelésnek számítanak az energiafegyverek.