Az amerikai kapusok válogatottsági örökranglistája felettébb szoros. Howard és Keller 102-vel állnak a lista élén, 100-szoros válogatott Tony Meola. Howard, Keller és a 82-ig jutott Brad Friedel sikeres európai karriert is maga mögött tudhat, mindhárman az angol élvonalban szerpeeltek, illetve Howard még mindig klubja első számú kapusa.

Az 1979. március 6-án született Tim Howard 1998-ban kezdte profi pályafutását a New York/New Jersey MetroStarsban, igaz, abban az idényben csak egy mérkőzésen (1998. augusztus 18., a Colorado Rapids ellen) védett. 1999-ben sem kapott még sok szerepet, számára az idény csúcspontját a junior-világbajnokságon, illetve a megnyert Pánamerikai Játékokon való szereplés jelentette.

Hasonló volt a helyzet 2000-ben: akkor meg az olimpiai csapattal voltak sikerei, részt is vett a sydneyi játékokon. 2001 hozta meg számára a nagy áttörést: ő lett az MLS történetének legfiatalabb kapusa, aki kiérdemelte az év legjobbja címet. A következő idényben bekerült a válogatottba, az MLS kiemelkedően legjobb kapusának tartották.

2001-ben és 2002-ben is bekerült az év csapatába. 2003 nyarán - miután korábban edzett a Milannal és a Feyenoorddal is, de nem jutott szerződéshez - az addig valaha volt legdrágább amerikai játékosként a Manchester Unitedhez igazolt. Sir Alex Ferguson azonnal őt választotta első számú kapusnak, Tim 32 bajnokin védett első idényében, bekerült a PFA Év csapatába. A másodikon már csak 12-n, a harmadikban pedig Edwin van der Sar érkezése végleg a kispadra száműzte.

A 2003-as Konföderációs Kupán remekül védett: az amerikaiak veresége ellenére is őt választották a mérkőzés legjobbjának a brazilok és a törökök elleni meccs után is.
A 2006-os világbajnokságon kerettag volt, de Kasey Keller állt a kapuban, Howard nem kapott lehetőséget.

A vb után lett az amerikai válogatott elsőszámú kapusa: a 2009-es Konföderációs Kupán végül ezüstéremmel záró jenkik egyik hőse: nem kapott gólt a világranglistát vezető spanyolok elleni meccsen, ezzel jelentősen hozzájárult az Európa-bajnok legyőzéséhez. (A spanyolok előtte legutóbb 2007-ben maradtak válogatott meccsen gólképtelenek!). A torna után Tim kapta meg a legjobb kapusnak járó Aranykesztyűt.
Kiválóan védett a 2010-es, dél-afrikai világbajnokságon, az angolok ellen is. Az utóbbi években ő az amerikai válogatott első számú kapusa.

2006 nyarán klubot is váltott, előbb egy évre kölcsön, majd "véglegesen" is az Everton futballistája lett. Elképesztő a mérlege: az elmúlt nyolc teljes idényben a liverpooli Kékek 304 bajnoki mérkőzéséből mindössze hetet mulasztott.

Édesanyja révén félig magyar származású, a Fekete családnevet viselő nagyapja, Fekete Pál Miskolcon futballozott hajdanán, majd 31 évesen, 1956-ban, az Egyesült Államokba emigrált. 2009. szeptember 3-i halála után így írt róla az Amerikai Magyar Koalíció honlapja: "Amerikában vezető kutatóként dolgozott a Johnson & Johnson vállalatnál. Eközben a New Jersey-i Rutgers állami egyetem esti kurzusaira is beiratkozott. Ekkor lett egyik alapító tagja a Magyar Diákok a Rutgers Egyetemen nevű szervezetnek, később pedig a Magyar Öregdiák Szövetségben, vagy más néven Bessenyei György Körben folytatta munkáját. Pál és a Szövetség Hétvégi Magyar Iskolájában tanító felesége aktívan vettek részt a diákok oktatásában a magyar olvasás, írás, beszéd, fogalmazás, történelem, irodalom, népdal és népművészet alapjaira.

Fekete Pál a Magyar Öregdiák Szövetség magyar népművészeti kiállításainak is szakértő szervezője, megrendezője volt, valamint a Tanúk-korukról című szóbeli történelem program szervezésében is vezető szerepet vállalt. Ez az előadássorozat olyan személyeknek adott lehetőséget élményeik megbeszélésére, akik kulcsszerepet játszottak a magyar történelem megváltoztatásában vagy befolyásolásában." Lánya, Eszter, a kiváló kapus édesanyja. Tim már csak néhány szót beszél anyanyelvünkön.