„Sok éve zajlik már London és Budapest között ez a zenei cserebere Pallai Péter jóvoltából, aki korábban a BBC újságírója volt, a két főváros között ingázott, és aki a jazz, különösen pedig a magyar jazz elkötelezett támogatója” – mondta az InfoRádióban Szabó Dániel zongoraművész, zeneszerző. Először 2000-ben kereste meg a londoni fellépés lehetőségével, minután a zongorista megnyerte montreux-i jazz-zongoraversenyt, így ő lett az egyik első művész, akit az újságíró bemutatott az angol közönségnek.

Szabó Dániel elmondta, az együttműködés azóta is fennáll a Londoni Magyar Kulturális Intézeten keresztül, és az elmúlt 25 év során számos magyar művész léphetett ott fel, nemcsak az intézetben, hanem a Londoni Jazzfesztiválon, valamint a 606 Clubban is, amelynek a tulajdonosával, Steve Rubyval működött együtt Pallai Péter. „Így alakult ki egyfajta jazz-cserekereskedelem” – mesélte a zenész.

A zongoraművész is több alkalommal volt kint azóta, és nemrégiben jött egy remek lehetőség: összeállt egy alkalmi zenekar, melyben ő volt ezúttal az egyetlen magyar. Mellette ott volt még Winston Clifford a dobok mögött, Misha Mullov-Abbado a nagybőgőnél, valamint a másik szólista Iain Ballamy neves angol szaxofonos volt. Így játszottak el egy műsort, amit Szabó Dániel kis híján lekésett a repülőgép miatt, de mint mondta, Pallai Pétert az nyűgözte le leginkább, hogy próba nélkül, egy rövid beállással is fantasztikus, tüzes jazzest kerekedett.

„Ez a koncert nagy sikert aratott a közönség körében, és az újságíró is annyira szívének kedvesnek érezte, hogy úgy gondolta, meg kellene ismételni London után Budapesten, és akkor már miért ne kerekedhetne a dologból egy lemez is” – mondta a zongoraművész. Egyetlen személyi változással újra összeállt a kvartett, a dobokat ezúttal Juhász Márton kezelte, és így zajlott az élő lemezfelvétel a Budapest Jazz Clubban.

Szabó Dániel szerint kimagaslóan sikerült a koncert, és mivel nem stúdióalbumról van szó, nem volt lehetőség a javítgatásra, így minimális módosításokkal egyben feljátszották a lemezanyagot, amit saját bevallása szerint most is nagyon szívesen hallgat végig.

A zongoraművész úgy véli, ahhoz, hogy a zenészek között ilyen gyorsan létrejöjjön és működjön a „kémia”, három kiemelten fontos dolog szükséges. Elsőként lényeges a rutin: a felállásban mindenki gyakorló zenész, és hozzá van szokva hosszú évek óta, hogy akár zord körülmények között is tudjon teljesíteni.

Fontos másodikként maga a zene, ami egyfajta közös nyelvként működik a nemzetközi formációban. Kiemelte: a jazz nagyon kreatív műfaj, ők is sokat improvizálnak, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki össze-vissza játszik. Megvan a meghatározott rendszer, a zenei nyelv, amit mindannyian hosszú ideje gyakorolnak, és így alakulhat ki „kötetlen zenei beszélgetés”. A kotta nem jelent olyan kötöttségeket, mint egy klasszikus darabnál, csupán egy kiinduló vázlat, ami megadja az alaptémát, és a muzsikusok erre tudnak improvizálni, stíluson belül teljes szabadsággal.

Harmadik esszenciális szempontként a nyitottságot nevezte meg a művész, valamint a zenészek összeillő személyiségét, hozzáállását, leszögezve, hogy ezt másképp nem lehet csinálni. „Nincs helye önzésnek, saját utaknak, önmegvalósításnak, hanem a csapatmunkán van a hangsúly. Éppen ettől ilyen szép ez a műfaj, hiszen az adott pillanatban rögtönözve, egymásra hangolódva kitűnő csapatmunka tud kialakulni, amit a most megjelent lemez is remekül bizonyít” – mondta Szabó Dániel.