A film világpremierje január 6-án volt a Palm Springs-i Nemzetközi Filmfesztiválon, utána még New Yorkban és Miamiban is vetítették a zsidó filmfesztiválok. Breier Ádám rendező benyomása szerint nagyon szerette a közönség, sokan nevettek, sokan ott maradtak a beszélgetésen, és jó pár olyan is volt, aki olyan ajánlása után érkezett, aki már korábban látta a filmet. "Ez jó híré és nagyon jóleső dolog, hogy valaki, aki látta, az továbbajánlja, mert akkor az azt jelenti, hogy szerette" - jegyezte meg.

A filmmel évekig dolgoztak.

"Még eredetileg Körösényi Dániel barátommal, akivel mi anno rádiójátékokat írtunk, együtt kezdtünk el egy zsidó családi szekuláris történetet, és a sok év alatt messzire kerültünk az eredeti dologgal. Végül Csaba Bálint társírómmal írtuk a filmet a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának a keretében. Az volt a cél vagy a vágy, hogy egy olyan drámai alaphelyzetről, egy nehéz témáról, mint a gyász, valahogy könnyedebben beszéljünk, úgy, hogy mindenki felismerje benne a saját családját és tudjon rajta mosolyogni. Felismerjük a saját klasszikus emberi gyengeségeinket, kommunikációs és generációs problémáinkat" – mondta Breier Ádám az elmúlt pár évben, apránként kialakult forgatókönyvről.

A Lefkovicsék gyászolnak a rendező szerint egy dramedy, azaz egy drámakomédia, amelyre jellemző a drámai alaphelyzet és a drámai fordulatok, de a filmnek van humora, embersége, van egy abszurditása, amivel egyszerre lehet rajta sírni és nevetni.

"Nem nevezném egy vígjátéki fordulatokkal tűzdelt, könnyed alaptörténetnek, mert a történet nem feltétlenül könnyed, a mondanivaló »komoly«, emberi és megható. De már több vetítést végignéztem, végighallgattam – mert néha nem ülök be, csak befülelek –, és a filmen nevettek az emberek. Ez volt a legnehezebb, hogy miként tudjuk belőni azt a szűk keresztmetszetet, ahol a dolog vicces tud maradni, de hiteles is tud lenni, mutatva, hogy ezek a karakterek valóban gyászolnak, valóban egy nehéz szituáción mennek át" – mondta az InfoRádióban Breier Ádám rendező.