A 45 éves férfi szombaton VI. kerületi lakóhelyéről ismeretlen helyre távozott, és eltűnt. A család kedden közleményben tudatta, hogy a férfi meghalt – írja a Telex.

A portál idéz a közleményből: „Mélyen megrendülve, megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett testvérünk, Kabai Lóránt költő, író, szerkesztő és vizuális művész, életének 45. évében tragikus körülmények között elhunyt. Búcsúztatásáról később adunk tájékoztatást. Gyászoló édesanyja nevében is fivérei, Zoltán és Csaba.”

Hétfőn a blikk.hu arról írt, hogy a költő Csaba öccse a városban plakátokat kitéve kereste testvérét.

Életének 45. évében tragikus körülmények között elhunyt Kabai Lóránt miskolci születésű költő, író, szerkesztő és vizuális művész, a MŰÚT folyóirat egyik alapítója, akinek Miskolc városa 2020-ban alkotói tevékenysége elismeréseként Szabó Lőrinc irodalmi díjat adományozott.

Miskolc is gyászol

Kabai Lóránt elvesztése betölthetetlen űrt hagy maga után nemcsak Miskolc városának kulturális életében, hanem a kortárs magyar irodalom egészében, hiszen aktív, meghatározó alakja volt a fiatal magyar kortárs lírának, irodalomnak, olyan folyóiratokban publikálva, mint a Holmi, a Jelenkor, a Beszélő, vagy az Élet és irodalom – olvhasható a polgármesteri hivatal sajtóközleményében.

Mint írják, – Kabai Lóránt – alkotói munkája során a nevét kisbetűvel írta, az irodalomról pedig azt vallotta, hogy „a művészet olyan luxustudomány, amire szükségünk van, mert vele el tudunk igazodni a mindennapokban, ki tudunk szakadni onnan, és jobb lenne, ha életünk természetes velejárója lenne, hiszen úgy jobban megismerhetjük saját magunkat és a társadalmat”.

1993-tól publikált, munkásságát számtalan díjjal ismerték el, alkotói sokoldalúságát, kreativitását jól mutatja, hogy irodalmi tevékenysége mellett rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon grafikákkal, fotókkal, festményekkel, kollázsokkal és mail artokkal.

Tevékenykedett a Független Mentorhálózat mentoraként, éveken át zsűrizett a Diákpoézisben, szemináriumvezetőként segítette a fiatal alkotókat a József Attila Kör táboraiban. Aktív és meghatározó tagja volt a miskolci közösségnek, a civil társadalomnak. (…) Annak ellenére is oszlopa volt a város életének és közösségeinek, hogy Budapestre költözött, és hogy művész-lelkét sokszor hatotta át a magány, az izoláció, az egyedüllét és a társadalomban meglévő szolidaritás hiányának érzete.

Miskolc városa őszinte részvéttel osztozik a gyászoló család fájdalmában – zárul a közlemény.