Vasárnap, november 1., Márton napja. Ilyenkor libát szokás fogyasztani, és újbort inni. A legenda szerint a 4. században a római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy különösen hideg téli estén megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal.

Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve Márton nem a császárt és a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett, püspökké akarták szentelni. Mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét.

"Mártont püspökké szentelték, a libákat megsütötték, így mindenki pórul járt. Ez 379. november 11-én történt, ezért lett ez a libator napja.

Ez volt azonban az újbor napja is

A régi kalendáriumban november 11. volt a tél kezdete, ilyenkor hajtották le az állatokat a hegyekből, és ilyenkor számoltak el" - mesélt a hagyomány hátteréről az InfoRádió Aréna című műsorában Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője.

Az éttermekben tipikusan november elején kínálnak többféle libaételt, amúgy viszont nincs nagy választék belőle.

"Európa nagy részében továbbra is a hízott libamáj a sláger, hisztérikusan Márton-napi akciókat csinálnak az éttermek, aztán ez lenyugszik, és marad legfeljebb az étlapon a libacomb káposztával" - mondta Vinkó József, és azt tanácsolta, hogy aki otthon készítene libát, megsütheti a szárnyast egészben gesztenyével, vagy almával töltve, készíthet ludaskását, libamájat, de a legegyszerűbb a sült libacomb.