A 95. életévében elhunyt Zalaváry Lajost a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Zalaváry Lajos a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) alapító tagja, a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze volt. Teljes szakmai pályafutása alatt a Középülettervező Vállalatnál dolgozott, 1965-től műterem-vezetőként. Hosszú és termékeny pályája az 1940-es évek közepétől a 21. század első évtizedéig tart, építészete az elődök gazdag tapasztalataiból merítve, azokat a kor igényeihez igazítva teljesedett ki. Több pályázat első díjasa volt, számos publikációja és előadása jelent meg.

Korai alkotása a Feldebrőn épült iskola kétoldali bevilágítású osztálytermekkel, a II. kerületi Zsigmond téri lakóháztömb Budapesten és a Csepel-Csillagtelep nevű városrész, amelyekért 1956-ban az Ybl-díj II. fokozatát kapta. A hatvanas évek végétől a közelmúltig több városképileg is jelentős létesítményt tervezett: a Hotel Atrium-Hyatt (ma Sofitel) szálloda a pesti Duna-korzó meghatározó eleme, s ez mondható el a kiskörút és Rákóczi út sarkán épült East-West Center épületéről is. A magyarországi posztmodern törekvések példája a veszprémi ifjúsági ház (1983) és a gödöllői Biotechnológiai Kutatóközpont épülete (1990).

Az életmű kivételes helyet foglal el a magyar építészet 20-21. századi történetében. A szocialista korszak ideológiai irányával szemben megfogalmazott épületei valójában a modernizmus alapelveit érvényesítették.

Munkájáért Ybl Miklós-díjban (1956, 1966), Reitter Ferenc-díjban (1983), Kossuth-díjban (1991), Pro Architectura-díjban (1992), Prima-díjban (2009), a Magyar Érdemrend középkeresztje elismerésben (2013), a Nemzet Művésze kitüntetésben (2014) és a Magyar Építőművészetért Éremben (2017) részesült.

A MÉSZ nekrológja

Zalaváry Lajos  az utolsó időig tökéletes szellemi frissességgel a munkának szentelte napjait. Folyamatosan alkotott immár hét évtizede, a tervei nyomán született házak közül nem is egyet fordulópontként jegyez a 20. századi magyar építészettörténet.

Zalaváry alkotói szemlélete tiszta képet ad arról az elméleti vitáról, ami az építészetet ide-oda tologatja a művészetek és a mérnöki tudományok között. Egészen a legutóbbi időkig a művészetek mesterségbeli ismeretanyaga a tudás személyes átadásán keresztül hagyományozódott tovább a soron következő generációkra. Zalaváry a saját építészetét nem tartotta előzmény és következmény nélküli, egyedülálló teljesítménynek. Munkásságának gyökereit Ybl Miklóstól, Lechner Ödön és Lajta Béla építészetén át egészen idősebb Janáky Istvánig - mesteréig – eredeztette.

Műveiben láthatatlan áramlatként működött az örökség – mely nem formai vagy szerkesztési elvekben érvényesül – hanem egy komplex látásmódban, amelyet a kész tervről vagy megépült házról csak az elmélyült és értő szem olvashat le. Életműve kivételes helyet foglal el a magyar építészet 20-21. századi történetében, ezért 2017-ben – sok elismerő díja mellette – a Magyar Építőművészek Szövetségétől a „Magyar Építőművészetért” érmet kapta meg az Építészet Világnapján.

Zalaváry Lajost a Középülettervező Zrt. és a Magyar Építőművészek Szövetsége saját halottjának tekinti – temetéséről a család később rendelkezik. Emlékét az építész szakma a legnagyobb tisztelettel őrzi meg.