Robin Williams 2014. augusztusában önkezével vetett véget életének. Özvegye, Susan Schneider Williams az American Academy of Neurology folyóiratban részletezte férje utolsó hónapjait, egyre súlyosabbra forduló betegségét. A színész Lewy-testes demenciában (LBD) szenvedett, amelyet a szellemi leépülés tünetei mellett a Parkinson-kórra jellemző tünetek is kísérnek.

"Terrorista a férjem agyában" témájú esszéjében felfedte: olyan súlyos volt Williams állapota, hogy még a patológiai szakvéleményeket kiállító orvosok is azt állították, hogy ilyesmivel nem találkoztak korábban - ismertette a cikket a The Guardian brit napilap honlapja.

Az LBD a második leggyakoribb formája a demenciának az Alzheimer-kór után. A két betegségnek sok közös szimptómája van, és előfordul, hogy félrediagnosztizálják, és Parkinson-kórosnak nyilvánítják az LBD-s betegeket.

Williams özvegye felidézte, hogy 2013 októberében, a második házassági évfordulójukon a színész gyomorproblémákra és szorongásra panaszkodott, a tünetek pedig olyan gyorsan erősödtek fel, hogy az már riasztó méreteket öltött. Decemberre már erős paranoiás, depressziós, álmatlansági és memóriaproblémái alakultak ki, valamint magasba szökött a stresszes állapotot jelző kortizolszintje.

Halála után derült ki, hogy az agyában magas koncentrációban fordultak elő Lewy-testek, és ez okozta nála az akut paranoiát és a személyiségétől eltérő érzelmi kitöréseket. Schneider Williams mindezt úgy festette le, hogy férje "agyában vegyi hadviselés zajlott".

Williamsnek pánikrohamai és emlékezetkiesése volt, akkoriban forgatta az Éjszaka a múzeumban 3. részét, és nehézséget jelentett neki megjegyezni a szövegét.

"Robin elméje hanyatlott, és ő tisztában volt ezzel. El lehet képzelni azt a fájdalmat, amelyet emiatt átélt" - fogalmazott az özvegy.

Bár halála előtt három hónappal Parkinson-kórt állapítottak meg nála, a halottkémi jelentés végül mégis egyértelműen diagnosztizálta, hogy LBD-ben szenvedett. Az özvegy azonban arról írt esszéjében: még ha időben kiderült volna is, hogy az LBD felelős az állapotáért, valószínűleg érdemben az sem változtatott volna utolsó napjain.

Susan Schneider Williams, aki a napokban került be az Amerikai Agykutatási Alap igazgatói tanácsába hozzáfűzte: azért írta az esszét, hogy felhívja a neurológusok figyelmét a betegségre, hogy a szakemberek jobban megértsék a pácienseket és gondozóikat, és férje esetén keresztül is a téma kutatására ösztönözze az orvosokat.