A németországi születésű színésznő tüdőgyulladás következtében halt meg - közölte Luise Rainer lánya, Francesca Knittel-Bowyer.

"Rendkívüli személyiség volt, a madarakat is képes volt leigézni a fákról. Aki látta őt, sosem feledte el" - nyilatkozta Knittel-Bowyer.

A nagy szemeiről és pirospozsgás arcáról ismert színésznő azzal került be Hollywood legnagyobb alakjai közé, hogy két egymást követő évben is megnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat az 1936-os A nagy Ziegfeld és az 1937-es Édes anyaföld című alkotásokért. A teljesítményt azóta is összesen csak négy színész - Spencer Tracy, Katharine Hepburn, Jason Robards és Tom Hanks - volt képes megismételni.

Az Oscar-díjak Rainer karrierjének csúcsát jelentették, ezt követően pályája gyors hanyatlásnak indult. Az 1940-es évek elejére Rainer sztársága lényegében véget ért. A színésznő szerint a két Oscar a legrosszabb dolog volt, ami csak történhetett vele. "Amikor két Oscart nyertem, azt gondolták, bármit megtehetnek velem" - nyilatkozta 1999-ben egy interjúban.

Amellett, hogy a színésznő sikertelenül küzdött stúdiójával annak érdekében, hogy átvehesse karrierje fölött az irányítást, ekkoriban magánélete is boldogtalannak bizonyult. 1937-ben Clifford Odets drámaíróval kötött rövid és fájdalmas házasságot, amely három évvel később válással végződött.

Az 1910. január 12-én Düsseldorfban született színésznő pályája tinédzser korában kezdődött, játszott a neves osztrák rendező, Max Reinhardt irányítása alatt, illetve feltűnt több német filmben is.

1935-ben kapott szerepet először hollywoodi filmben, a többnyire elfeledett Escapade című alkotásban. Következő filmjei azonban már a legnagyobb elismeréseket hozták meg számára. A nagy Ziegfeld című film legikonikusabb jeleneteként tartják számon, amint a könnyeit hullajtó Rainer telefonon gratulál filmbeli exférjének új házasságához. A második Oscar-díjat meghozó, Pearl S. Buck híres regényéből készült Édes anyaföldben egy erényes kínai parasztlányt alakított.

A hirtelen híressé vált színésznő számtalan rajongót tudhatott magáénak, azonban saját bevallása szerint ez nem tette boldoggá. "Egy gép voltam, gyakorlatilag egy eszköz egy hatalmas gyár kezében, és nem tudtam semmit tenni ellene" - nyilatkozta a harmincas évek végéről 1999-ben. A színésznő az egyetlen kiutat az MGM filmstúdióval kötött hétéves szerződésének megszegésében látta, amelyet követően ugyan még feltűnt egy hollywoodi filmben - a Hostages című 1943-as alkotásban -, később azonban már csak alkalmanként lehetett látni a mozivásznon és a képernyőn a Londonba költözött Rainert.

A színésznő 1945-ben hozzáment Robert Knittelhez, aki 1989-ben hunyt el. A színésznőt egyetlen lánya és két lányunokája gyászolja.