Ez improvizált zene, így nem tudjuk előre, milyen lesz, amikor eljátsszuk. A dalok többsége a gnawa népzenei hagyományaiból táplálkozik. Áthangszereltem néhány számomat, amelyeknek - azt hiszem - nagyon modern hangzásuk lett, és egyben kapcsolódnak is a gnawa hagyományaihoz.

A gnawa egy Észak-Afrikában élő fekete népcsoport. Milyen stílusjegyekből épül fel a zenéjük, és mi keltette fel az ön érdeklődését?

Történetük bizonyos mértékben nagyon hasonlít az Amerikában élő feketék történelméhez. Õket is elrabolták a szülőföldjükről, és eladták rabszolgának. A gnawákat azonban nem keresztények, hanem arabok tartották rabszolgaként, így a népi legendáik az arab kultúrához és történelemhez köthetőek. Míg Amerikában a feketék spirituálékat hoztak létre, a gnawák Észak-Afrikában megalkották a saját dalaikat a szenvedéseikről és a rabszolgasorsról.

Pályafutása során számos híres dzsesszművésszel dolgozott együtt, de karrierje elején, az 1960-as években egy másik legendás dzsessz szaxofonos, John Coltrane támogatása volt a meghatározó. Milyen emlékeket őriz róla?

John Coltrane volt a legmegközelíthetőbb, legbarátságosabb és legközlékenyebb zenész, akit ismertem. Különösen a fiatal zenészek felé volt nyitott, mint amilyen én voltam akkoriban. A dzsessz fejlődésében tagadhatatlan a szerepe, szinte nincs a korosztályomban olyan szaxofonos, aki ne kapott volna tőle valamit. Akár Pharoah Sanderst, akár Wayne Shortert nézzük, de ez még sok trombitásra is igaz.

Nemcsak zenél, hanem színházi darabokat is ír, jelenleg pedig egy francia tévésorozatban színészként is közreműködik. Hogyan egészítik ki ezek a művészi ágak a zenei pályáját?

Mindig is az volt az elképzelésem, hogy a zeném holisztikus abban az értelemben, hogy a zene minden más művészeti formát összeköt. Dolgoztam festőkkel, táncosokkal, szereztem zenét, és nemcsak színdarabokat írtam, hanem azok zenéit is. A zene tökéletes médium, mert megengedi, hogy minden művészeti forma megőrizze a saját integritását, ugyanakkor ki is egészíti más művészeti ágak szépségét.