Két fiatal punk lány, miközben "taréjt fésülnek a hajukból", arról beszélgetnek, hogy utálják az iskolát és meg akarnak szökni otthonról. Egy ráncos idős hölgy, aki csak a hatvanadik házassági évfordulóján vallja be, hogy rossz emberhez ment hozzá. Egy egyedülálló anya, aki végrehajtja mocskos, folyton ismétlődő feladatait munkahelyén, mielőtt beszélne magányáról és nehézségeiről, melyek abból adódnak, hogy egyedül neveli fogyatékos lányát.

Ez a film nőket ábrázol, fiatalokat és időseket, akik nyíltan beszélnek reményeikről és félelmeikről, házasságaikról, gyermekeikről és munkáikról. Mindez nem lenne túlságosan figyelemre méltó, de a történetek ideje 1988. A helyszín, a kommunista NDK. Helke Miseelwitz dokumentumfilmjei, a "Winter Adé" vagy az "A tél után jön a tavasz" nagy szenzációk volt, mikor először bemutatták őket
Lipcsében, pontosan egy évvel a Berlini Fal lebontása előtt.

Most, 20 évvel később a Német Filmarchívum, melynek Helke Misselwitz dokumentumfilmjei is részei, sorozatot indított olyan kelet-európai filmekből, melyek a hidegháború utolsó évtizedétől datálódnak. 15 film van a palettán. Orosz thrillerektől kezdve szürreális bolgár és román komédiákon át lengyel sci-fiken keresztül a komor dokumentumfilmekig és drámákig találhatunk filmeket.

Claus Löser, a német és kelet-európai mozifilm-archívumok kurátora vezetésével keresik a filmeket a sorozathoz, amiket aztán felvesznek a végső 15 listájára. "Nagyon fontos, hogy a sorozat több stílust és életmódot foglaljon magába, és maradéktalanul mutassa be ezeket a filmeken keresztül. Ne csupán hivatalos filmek legyenek." - közölte Claus Löser a Spiegel Online-nak.

A sorozat filmjei 1977. és 1989. között készültek. Löser szerint eget rengető különbségek voltak a filmek fogadtatásában akkor, amikor készítették őket. Míg a 15 film többségét a hatóságok néhány országban, így a cenzúra szempontjából kiváltképpen szigorú NDK-ban hajdanán betiltották, a Szovjetunióban bombasikert arattak. Elvégre az volt a peresztrojka és a glasznoszty időszaka volt.