- Az, hogy az ember mennyit játszik, és milyen darabokat, attól függ, hogy van-e valaki, aki egyszer csak észreveszi, és "beleszeret". A Madách Színházban tavaly játszottam a Producerekben, és akkor Szirtes Tamás szeme megakadt rajtam és Oroszlán Szonján. Így lettünk most ebben a darabban egy pár. Azt szoktam mondani, hogy az első meghívást el lehet intézni, a visszahívást már nem. Ezért van különös jelentőssége annak, hogy most ketten játszunk egy háromórás "szomorú szíves" vidám, kacagtató, kedves szerelmi történetet.

- Zenés szerelmi történetet.

- A zene a halálom, de ez most már egy igazi musical színház, így olyan magas képzettségű énekesekkel állok színpadra, hogy nem is értem...

- A Producerekben is énekelni kellett.

- Igen, és az is nagyon nehéz. De ott mindössze két dalom van, és nagyon sok minden van körülöttem, ami elvonja a figyelmet az éneklésről. Bár hozzáteszem: majd' belehaltam, mikor már élesben játszottuk a darabot, és nézők előtt kellett énekelni. Ebben az előadásban viszont az a borzasztó, hogy jóval több szám van, és nincs semmi, ami elvonná a figyelmet, csak ülök egy zongoránál vagy egy fotelban, és énekelek.

Emlékszik arra, amikor először kellett színpadon énekelnie? Ez a főiskolás évek alatt is nehézséget okozott?

A főiskolán én folyton azt mondogattam, hogy zenés, énekes, táncos szerepeket fogok játszani. Az osztálytársaim és a tanáraim pedig folyton azt, hogy ez mind rendben van, csak három dolog problémás: te nem tudsz se énekelni, se táncolni, és nincs humorod. Erre most eljött a főiskolai beszédtanárom az Édeskettes próbáira és azt mondta: ezek szerint az öregséggel mégiscsak ragad valamiféle tudás is az emberre. Ennek dacára nem érzem, hogy otthon lennék ebben a műfajban. Ha énekelnem kell, mindig kitör a frász, és szerintem ez mindig is így lesz.- Belegondol abba, hogyha Ön lenne a rendező, akkor mit követelne meg? Vagy egyszerűen ilyenkor tényleg gúnyát vált a színész, és teszi a dolgát?

- Mindkét feladat más részét igényli az ember személyiségének. Színészként mit hőbörögjek? Csinálom a dolgomat, amit mondanak. Persze az ember mindig maximalista. Tehát attól függetlenül, hogy nem tudok énekelni, ugyanolyan intenzíven próbálom eljátszani, mint egy prózai szöveget.

- Azért ennyire ne becsülje le magát. Hallottam a partnernőjétől, hogy van hallása, és gondolom, ha nem lenne hallása, akkor nem kérték volna fel a szerepre...

- Persze, de azt szögezzük le: nem elég képzett a hangom, és ez a sokat próbált profi énekes kollégák mellett feltűnő. Ettől függetlenül még próbálok nagyon jó lenni a szerepben, egyszerűen csak színészként és nem énekesként közelítek a feladathoz.

- Oroszlán Szonja a partnere, de az előadásnak van egy másik szereposztása. Nem lesz párcsere?

- Az idei évadban - ami mintegy negyven előadást jelent - biztosan nem. De próbákon cserélgettük a partnereket, így később előfordulhat.

- A rendezései a zenés, "bulvár" műfajtól távol állnak. Mi az, amit vonzónak talál ebben?

- Ez egy komoly, összetett szerep, attól függetlenül, hogy vígjátékról van szó. Neil Simon figurái bonyolult, életszerű jellemek. Néha pedig annyira jó énekelni, táncolni, élvezem, ha nevetnek azon, amit csinálok. Igazából nem szeretem, ha összehasonlítják a műfajokat, hiszen mindegyik egészen másról szól, és másképpen, de majdnem ugyanolyan nehéz. A zenés műfajnak például nagyon szigorú szabályai vannak, itt nem lehet másként értelmezni, vagy kiemelni egy szálat és azt fölnagyítani... Itt egyszerűen végig kell csinálni. Lehetőleg nagyon jól, ami egyáltalán nem könnyű.