Az ünnep kezdetei a IV. századba nyúlnak. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János már tudott mindenszentek ünnepéről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. E vasárnap neve a görög egyházban ma is szentek vasárnapja.

Nyugaton 609-ben tűnik föl először ez az ünnep, mikor május 13-án a "Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk" tiszteletére avatják föl a római Pantheont.

November 2. halottak napja

A halottak napját 998 óta tartja a keresztény egyház. Az ünnep Szent Odilo clunyi bencés apáttól ered, aki rendeletében minden bencés házban bevezette azt. E napon mindenki gyertyát gyújt elhunyt szerettei emlékére.

A szokáshoz számos népi hiedelem is fűződik. Magyarok lakta területen szokás ilyenkor a sírok megtisztítása, gondozása.

A hozzátartozók temetőjárása már októberben megkezdődik. Helyrehozzák a sírokat, krizantémmal, őszirózsával, az elmúlás virágaival díszítik őket. Ilyenkor az ismeretlen holtakra is gondot fordítanak az emberek. Mindenszentek estéjén az eltávozottak emlékezetére megszólalnak a harangok, és gyertyák gyúlnak. Ez alatt az idő alatt a lelkek jelképesen megpihennek.

Az ősök sírjánál összegyűlik a rokonság, és a halottak üdvéért imádkozik. Azokra is kegyelettel gondolnak, akik idegenben vagy ismeretlen helyen nyugszanak. Mire besötétedik, a temető számtalan gyertya és mécses fényáradatában úszik.