A The New Yorker nevű amerikai hetilap többek között a neves művészek által készített, rendszeresen megjelenő, abszurd karikatúráiról. A Harvard Egyetemhez tartozó Nieman Lab, egy szakmai, újságírói-technológiai elemző oldal viszont nemrégiben felfigyelt rá, hogy a ChatGPT olyan grafikákat készít, amelyek stílusukban és tartalmukban gyanúsan hasonlítanak a korábban a The New Yorkerben megjelent rajzokhoz, sőt,

a vizsgálat azt is megállapította, hogy a chatbot több valódi karikaturista hamisított aláírását is hozzáadta a képekhez, aminek a következtében sokan feltételezték, hogy hús-vér emberek képeit látják

– írja a TechSpot beszámolója nyomán a hvg.hu. A szaklap megemlít egy nagy felháborodást kiváltó esetet is: a legendás countryzenész Dolly Patron augusztusi halála után megjelent egy később virálissá vált rajz (több tízezer lájkot, megosztást és hozzászólást begyűjtve), amely azt mutatja, hogy Parton belép a mennyországba Tim Curry brit színésszel karöltve, aki szintén abban a hónapban hunyt el. A rajzon a „BLOPER” aláírás szerepel. Ezzel a névvel szignózza a rajzait a The New Yorker egyik legismertebb karikaturistája, Brendan Loper. A művész viszont azt nyilatkozta a Nieman Labnek, hogy nem ő rajzolta a képet.

A kutatók szerint nem ez volt az első alkalom, hogy a chatbot lemásolta Brendan Loper aláírását, sőt a nyáron a művész maga is számos további példát talált erre egy ChatGPT-re fókuszáló Reddit fórumon. A Nieman Lab egyéként több mint 15 New Yorker-karikaturista esetében talált hasonlókat, köztük Emily Flake, Harry Bliss, Joe Dator nevével.

A magyarázat viszonylag egyszerű: a generatív modellek hatalmas mennyiségű internetes képen tanulnak, és ha egy karikaturista munkái között rendszeresen ott van ugyanaz a rajzstílus és egyben ugyanaz az aláírás, a modell úgy vélheti, hogy ezek vizuálisan összetartoznak.

Ez pedig elég nagy gond, ugyanis manapság a rajzok aláírásai többet jelentenek, mint pusztán szerzői jogokat: amikor a rajzokat, karikatúrákat rendszeresen kiragadják az eredeti kontextusból és megfelelő engedélyek nélkül terjesztik az interneten és a közösségi médiában, akkor a szignók vízjelként is működhetnek, amik az illusztrációt az eredeti alkotójához kötik – véli Andrew Deck, a Nieman Lab munkatársa.