Az EU hozott egy elvi döntést, amely szerint 2027 őszéig le kell válni az orosz energiahordozókról, a gázról és az olajról is, illetve ezt előrébb hoznák a cseppfolyós földgáz (LNG) esetében a mostani, 21. szankciós csomagban. Mindazonáltal a szankciók végrehajtásának és az újak meghozatalának folyamatában Deák András egy kis megtorpanást lát, ami a Hormuzi-szoros körül kialakult helyzet eredménye.

Egyrészt a csomagra a görögök egy az egyben azt mondták, hogy ezt azért gondoljuk át. Másrészt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa szerint egy hónapja először lehetett hallani az Európai Bizottság szankciókért felelős főmegbízottjától azt, hogy nem kell sietni a szankciók végrehajtásával.

„Ez egy új jelzés, olyan nem hangzott el az elmúlt öt évben, hogy a meghozott szankciós intézkedéseket ne kellene végrehajtani. Van egy bizonyos fokú bizonytalanság, senki nem meri kimondani, hogy ebben a helyzetben azért meg kéne állni, és el kéne gondolkodni, de az EU illetékeseinek köreit belengi ez a kérdés. Az a probléma, hogy ezek már meghozott döntések. De ha így marad a hormuzi helyzet, akkor valakinek egy bizonyos ponton ki kellene állni, és azt kellene mondani, hogy »elnézést, de a helyzetre tekintettel mégsem fogjuk ezt végrehajtani« – és ennek a politikai költsége hatalmas. Ezt nagyon nehéz kimondani, de azért ott lebeg ez a dolog. Ezért kivárás van:

mindenki reménykedik, hogy a Hormuzi-helyzet megoldódik, és ez a szankciós henger tud tovább menni. Ha nem, akkor össze fog omlani a szankciós rendszer,

mert előbb-utóbb olyan kritikus helyzet alakul ki az ellátásban, főleg az olaj tekintetében, ami miatt nem lehet majd ezeket végrehajtani” – értékelt Deák András.

Arról is beszélt, hogy ugyan az orosz olajtermelés rendszerűen csökken, ami valószínűleg a háború következménye, de Moszkva sokkal jobb feltételek mellett tudja eladni az olaját a világpiacon. Megveszik olyan helyzetben lévő országok, amelyeknek választaniuk kell, hogy szankcionált olajat vesznek, vagy nem lesz olajuk. Ilyen helyzetek voltak Bangladesben, Indiában, Fülöp-szigeteken is, és ilyenkor meg fogják venni az orosz olajat is, „valahogy megoldják ezt a dolgot”.

„Az indiaiaknak mondták azt mindig az amerikaiak, amikor még túlkínálat volt a piacon Hormuz előtt, hogy mondjatok le az orosz olajról, mert majd a Közel-Kelettől meg tudjátok venni, ott is felfutóban van. Így is tettek az indiaiak, de ez most nem működik. Ugyanis egy szankció akkor működik, amikor támogatja a piaci fundamentum. Ha túlkínálat van, akkor a szankciókat be fogják tartani a felek, mert tudnak nem szankcionált helyettesítő terméket venni. Ha hiány van, márpedig most elég erős hiány van a világpiacon, akkor a szankciókat meg fogják kerülni” – mondta Deák András.

Értékelése szerint az is ilyen helyzet volt, amikor Donald Trump amerikai elnök feloldotta az orosz olajra kivetett szankciókat egy hónapra. Ez valamennyire nyilván számított, de úgy látja, inkább egyfajta kényszerlépés volt, mert úgysem tartotta már be senki. Akkor már aktívan zajlottak a tárgyalások, lehetett tudni, hogy az oroszok el fogják adni az olajukat és a bevételük meglesz.

A probléma más keletű. Mint a főmunkatárs rámutatott, a finomítóállományt „egészen szépen lebombázták” az ukránok. Csak becslések vannak, az egyik szerint az oroszok nagyjából azon a szinten vannak, legalábbis az input oldalon, amennyi a belső piacra kell. Van, aki szerint ez alatt vannak, nem tudni, de exportra nyilvánvalóan nem nagyon jut, ezért van ellátási válság Oroszország egészen sok régiójában. Ennek Deák András szerint két fontos következménye van.

„Az egyik és messzemenően ez a legfontosabb, ez a társadalmi üzenet: az ukránok elhozták a háborút Oroszországba.

Elveszett az a látszat, hogy Oroszország békében van, most már a mindennapokba is beférkőzött a háború:

a benzin- és dízelhiány, vagy van, hogy lekapcsolják a mobil térerőt, ez egészen gyakran előfordul egyes nagyvárosok fölött, amikor támadás zajlik. Ott van az a félelem most már mindenhol, hogy bármikor becsapódhat valaki lakóhelyére egy ukrán drón” – sorolta, hozzátéve, hogy ezt sokkal nagyobb léptékekben élték meg az emberek Ukrajnában, de kicsiben megjelent Oroszországban is.

A helyzet másik következménye Deák András szerint az, hogy milyen távlatok látszanak most. Az oroszok kezdetben – nagyon sok légvédelemmel – le tudták az ukrán drónokak vadászni, el tudták hárítani a támadásaikat. De most már olyan mennyiségben, olyan hullámokban jönnek, amelyben nem tudják. Kérdés, hogy tudnak-e tenni ez ellen valamit. Ha nem, akkor ilyen körülmények között kell folytatniuk a háborút hosszú távon. Az ukránok naponta egy-egy ipari üzemet vagy valamit 10-20-30-100 drónnal elérnek. És az nagyon nagy kérdőjel, hogy ez milyen gazdasági károkat okoz, illetve a lakosságra hogyan hat – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa.

A cikk Kocsonya Zoltán interjúja alapján készült – a teljes beszélgetést alább megnézhetik, meghallgathatják.