Az 1915-ben alapított Yale School of Public Health az Egyesült Államok egyik legrégebbi közegészségügyi oktatóközpontja, amelynek egyik kutatócsoportja kulcsszerepet játszik a háborúban elhurcolt ukrán gyerekek sorsának felderítésében. Egyebek közt ennek is köszönhető, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság emberiség elleni bűntettek miatt elfogatóparancsot tudott kiadni Vlagyimir Putyin és az orosz elnöki hivatal gyermekjogi biztosa, Marija Lvova-Bjelova ellen.

A Kyiv Post című angol nyelvű ukrán újságnak nyilatkozva Nathaniel Raymond elsősorban azt hangsúlyozta, hogy mennyire súlyos következményekkel járhat, ha a közelgő Trump-Putyin-találkozón olyan megállapodás születne, amelyből kihagynák az Oroszországba deportált ukrán gyerekeket. Mint mondta, ezzel precedenst teremtenének arra, hogy a jövő háborúiban gyerekeket ejtsenek túszul, akiket aztán különböző engedményekért engednének csak szabadon.

„Ezzel az Egyesült Államok gyakorlatilag aláásná a Genfi Egyezmény azon rendelkezéseit, amelyek majdnem 80 éve különleges védelmet biztosítanak a gyerekeknek háborúk idejére”

- figyelmeztetett az amerikai szakértő. Még hozzátette, hogy ettől kezdve a hadviselő felek vadásznának a gyerekekre, mert velük könnyebben érvényt szerezhetnének a követeléseiknek.

Az igazgató azt is elmondta, hogy mintegy 35 ezer elhurcolt ukrán gyerek sorsát igyekeznek nyomon követni. Közülük 19 564-ről pontosan tudják, mikor rabolták el az oroszok és hová vitték őket. Több mint száz olyan helyszínt sikerült eddig azonosítaniuk, ahova az elfogott ukrán gyerekek kerültek. Átnevelőtáborokba, árvaházakba vitték őket, sokukat pedig orosz családok fogadtak (örök)be. Ezekben az esetekben megváltoztatták a gyerek nevét és arra törekednek, hogy

a gyerek elfelejtse az anyanyelvét, a régi otthonát és nemzeti hovatartozását.

Még arra is találtak példákat, hogy szélsőségesen ukránellenes környezetbe kényszerítik őket, míg másokat az egykor hazájuk elleni fegyveres harcra készítenek fel.

Az amerikai kutatóintézet mindezt nyílt hozzáférésű felderítési adatokból, műholdas felvételekből, valamint az orosz gyámhatóság örökbefogadási dokumentumaiból derítette ki. Sajnos munkájukat a Trump-adminisztráció egyáltalán nem segíti, bár az elnök korábban többször is arról beszélt, mennyire a szívén viseli az elrabolt ukrán gyerekek sorsát. Ezzel szemben Washington 8 millió dollárral csökkentette azoknak az intézményeknek az állami támogatását, amelyek a gyerekek hollétét igyekeznek kideríteni.

Ugyanakkor ebben az ügyben az amerikai törvényhozás mindkét nagy pártja közt teljes az egyetértés. Több republikánus szenátor is azt követeli, hogy a Trump-kormányzat tegyen egyértelmű és határozott lépéseket a deportált gyerekek hazatérése érdekében. Eddig ugyanis mindössze 1347 ukrán kisgyereket adtak vissza a szüleinek, és ha ez továbbra is ilyen lassan halad, akkor akár emberöltőkbe is telhet, mire mindenki visszatérhet a szülőföldjére - hívta fel a figyelmet a HRL ügyvezetője.

Nathaniel Raymond arra is választ adott, vajon mit kellene tennie a közelgő csúcstalálkozón az amerikai elnöknek.

"Először is: ne követeljen túl sokat! Donald Trump - mint az üzleti alkuk nagymestere - bizonyára elérhetné, hogy Vlagyimir Putyin elfogadja a Nemzetközi Vöröskereszt bevonását az ügybe. Az oroszok tegyék lehetővé, hogy ez a szervezet nyilvántartásba vehesse a deportáltakat és dokumentálja a tartózkodási helyüket" - indítványozta a szakértő.

Amennyiben pedig Vlagyimir Putyin vonakodna ezt elfogadni, Trump elnök legyen határozott és közölje vele:

az USA addig nem folytatja az egyezkedést, ameddig az összes elhurcolt ukrán gyerek neve és tartózkodási helye nem kerül be a Nemzetközi Vöröskereszt nyilvántartásába.

Ugyanakkor Nathaniel Raymond azzal is tisztában van, hogy a gyerekek ügye egyelőre nem tartozik az amerikai nagypolitika prioritásai közé. A mielőbbi fegyvernyugvás kikényszerítése Donald Trump legfontosabb célja, ám kérdéses, hogy az ukránok belemennének-e egy olyan alkuba, amiből kihagynák az elrabolt gyerekeiket.