A Hohenzollernek leszármazottai megállapodásra jutottak a szövetségi kormánnyal, illetve Berlin és Brandenburg tartományokkal, és ezzel véget vetettek a Poroszország, illetve egész Németország történelme és művészete szempontjából kulcsfontosságú műtárgyak sorsát hosszú ideje övező bizonytalanságnak - mondta Weimer hétfőn Berlinben.

A weimari köztársaság kikiáltásával és II. Vilmos császár lemondásával a monarchia megszűnt létezni 1918-ban, és a Hohenzollern család vagyonát elkobozták.

Bár 1926-ban a család és az akkori porosz állam szerződést írt alá a vagyontárgyak tulajdonjogának rendezéséről, a viták és a visszakövetelési igények még évtizedekig fennmaradtak.

A szövetségi kormány és a két érintett tartomány, Brandenburg és Berlin 2014-ben kezdett tárgyalást a családdal az egykori NDK területén fekvő családi ingatlanok és egyéb vagyontárgyak visszaszolgáltatásáról és kártérítésről. Az ország 1990-es újraegyesítése után kialakított szabályozás alapján visszajár az NDK idején államosított vagyon, de kizárható a kárpótlásból, akinek felmenői jelentős szerepet vállaltak a náci vagy a kommunista diktatúrában. Brandenburg tartomány erre hivatkozva megtagadta a Hohenzollern-vagyon visszaszolgáltatását, mire a család pert indított. Georg Friedrich, Poroszország hercege (Georg Friedrich Prinz von Preußen), az egykori német uralkodó dinasztia rangidős tagja igényt tartott több ezer - hosszú ideje már múzeumokban kiállított - műtárgy visszaszerzésére. Az évekig tartó egyeztetések eredményeként 2023 márciusában Georg Friedrich bejelentette, hogy a Hohenzollern család eláll vagyonvisszaszerzési törekvéseitől, és visszavonja a több földbirtokra, villára, a Cecilienhof kastélyra és mintegy négyezer műtárgyra bejelentett igényét.

A Tagesspiegel című német lap szerint

a mostani végleges megállapodás összesen mintegy 27 ezer műtárgyat ölel fel.

Köztük van I. Joachim brandenburgi választófejedelem portréja, idősebb Lucas Cranach német festő műve is a XVI. századból. A tárgyak a rendezés értelmében a jelenlegi helyükön - a porosz kastélyok és kertek alapítványánál (SPSG), a berlin-brandenburgi kulturális örökséget kezelő német állami alapítványnál (SPK) és a berlini német történeti múzeumban (DHM) - maradnak.

A Hohenzollern család a baden-württembergi Hechingen környékéről származik, és a 11. század óta ismert. Nevüket ősi székhelyükről, a Hechingen közelében álló Hohenzollern-kastélyról kapták. A család tagjai között voltak német választófejedelmek és porosz, német és román királyok és császárok. Utolsó uralkodó tagja II. Vilmos német császár és porosz király volt, akit az első világháború után, 1918-ban fosztottak meg trónjától.

(A nyitóképen a Hohenzollern-kastély Délnyugat-Németországban, Baden-Württemberg tartományban, Hechingen és Bisingen között.)