November elején, az 1917-es bolsevik forradalom évfordulóján, furcsa beszédet mondott az orosz elnök. Vlagyimir Putyin egyebek közt azt hangoztatta, hogy ma is ugyanolyan sorsdöntő változások zajlanak, mint egykor, az októberi forradalom idején. Ahogy a bolsevik hatalomátvétel alapjaiban változtatta meg a történelem menetét, a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, úgy alakítja át ma Oroszország a világot – idézte a Kreml vezetőjét a The Economist.

Bár Putyin elnök is elismerte, hogy a világrengető változások miatt országában is átalakulások mennek végbe, mégis, a londoni újság erős túlzásnak tartja egy kalap alá venni azokat a gondokat, amelyeket az ukrajnai háború okoz a Nyugatnak és Oroszországnak. Utóbbiban ugyanis sokkal mélyrehatóbb, és jóval negatívabb hatások érzékelhetők. Ennek igazolására a The Economist hosszasan idézett a Public Sociology Laboratory (PS Lab) nemrég készült felméréséből. A független szervezet szociológiai kutatásokat végzett Oroszország három területén: a keleten lévő Burjátföldön, az ország középső részén található Ural vidékén és délen, az Ukrajnához közeli, krasznodari régióban.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az orosz átlagemberek mennyire támogatják a háborút

és az milyen mértékben befolyásolja a mindennapi életüket. A válasz egyértelműen az, hogy a nagy többség se nem háborúpárti, se nem akarat nélküli bábú, akit a hatalom dróton rángathat. Már régen eltűntek az autókról az ukrajnai invázió kezdetén felragasztott "Z" matricák és igencsak megfakultak a fekete-narancsszínű, Szent György-szalagok, amelyek Oroszország katonai nagyságát hivatottak szimbolizálni. "Ha nem lennének naponta a gyászjelentések és a temetések, el is felejtenénk, hogy háború van" – mondta az egyik név nélkül nyilatkozó uráli asszony.

Noha az oroszok nagy többsége mélyen hazafias érzelmű, az Ukrajnában elesett, vagy megsebesült katonákat mégsem tartják nemzeti hősnek. Ennek oka az, hogy az önkéntesek jókora toborzási díjat kapnak, amikor belépnek a seregbe. Így aztán, ha valaki közülük megsebesül vagy meghal, akkor az emberek inkább úgy tekintenek rá, mint olyanra, aki a sok pénzért életveszélyes kockázatot vállalt, és rajtavesztett. "Nekem aztán nem kell az a pénz" – pörlekedett egy másik asszony a férjével, aki megpendítette, hogy esetleg beállna katonának. "Én is meg tudom keresni azt a 200 ezer rubelt, és ha kell, megveszem magamnak azt a fülbevalót is, de nem küldöm a férjemet a biztos halálba. Maradjon csak az emberem mellettem."

Ennél határozottabb háborúellenes megnyilvánulásoktól azonban tartózkodnak az oroszok. Részben, mert félnek a hatóságok retorzióitól, részben mert nem akarják, hogy kiközösítsék őket a többiek, akik ugyancsak tartanak a Kreml haragjától. "Oroszországban csak az embereknek egy maroknyi csoportja támogatja a háborút, míg egy másik, ugyancsak szűk kör, hevesen ellenzi azt. De a nagy többség teljesen közömbös" – nyilatkozott Kirill Rogov, az ellenzéki Re:Russia portál szerkesztője. Az egyik, Krasznodarban élő nő például arra panaszkodott, hogy a háború kitörése óta nem állnak vele szóba az ukrajnai rokonai. "Én nem tehetek erről az egészről. Nem én akartam ezt a háborút, és nem is én kezdtem."

A PS Lab szerint a megkérdezettek szinte kivétel nélkül egyetértettek azzal, hogy a háború rossz dolog. Az is kiderült, hogy nem a győzelemre vágynak, mivel fogalmuk sincs arról ez mit jelent. Az orosz átlagemberek egyszerűen csak szeretnének visszatérni a háború előtti, békés életükhöz. Amikor 2014-ben Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, egy közvélemény-kutatás szerint az emberek nagyjából fele-fele arányban támogatták országuk világhatalmi törekvéseit, illetve azt, hogy ehelyett inkább az életszínvonal emelkedjen.

Aztán 2021-ben, amikor a gazdasági hanyatlás első jelei mutatkoztak, ez az arány 70:30-ra módosult azok javára, akik a jobb életet választanák a nagyhatalmi státusz helyett. A háború kezdete után nem sokkal készített másik felmérés pedig azt mutatta, hogy az oroszok legalább fele jó kapcsolatokat szeretne a Nyugattal, és mindössze 25 százalékuk helyeselte újabb ukrán területek bekebelezését. De még a legelkötelezettebb háborúpárti milbloggerek közül se mindegyik elégedett a mostani helyzettel, noha az orosz hadsereg folyamatosan nyomul előre.

A Makszim Kalasnyikov művésznevű véleményvezér például megosztotta az egyik frontkatona beszámolóját: "Holttestek mindenütt, két-három rétegben egymásra rakva, közvetlenül a sebesültek mellett. A pincét megtölti a hullaszag és az üszkösödő sebekből áradó bűz." A milblogger szerint elfogadhatatlanul nagy árat fizet az orosz hadsereg azért, hogy előretörjön. Mint írta, már nincs messze a nap, amikor kifullad a támadás anélkül, hogy különösebb kárt okozhattak volna az ukrán gazdaságnak vagy katonai vezetésnek. Különösen attól tart Kalasnyikov, hogy Donald Trump rákényszerítheti Moszkvát a háború befagyasztására, a jelenlegi frontvonalak mentén.

Ez pedig egyenlő lenne a megszégyenítő vereséggel.

De az orosz hadsereg borzalmas veszteségeinek a gazdaságra is komoly hatása van. Októberben már napi legalább 1500 ember esett el vagy sebesült meg, méghozzá éppen a munkaképes korosztályokból. Viszont a háború miatt felpörgetett gazdaságnak égető szüksége van a munkaerőre. Csakhogy a kötelező katonai szolgálat elől legalább 600 ezer – más vélemények szerint talán egymillió – fiatalember hagyta el az országot. Ez ugyan a munkaképes lakosság mindössze egy százaléka, de aránytalanul sok volt köztük a magasan képzett szakmunkás vagy a diplomás. A hiányukat nem igazán lehet pótolni.

Nem csoda, hogy a hadiipar cégek mesés fizetéseket ajánlanak, miközben a hadsereg is több mint ötszörösére emelte az újonnan belépőknek járó bónuszt, ami most már 1,2 millió rubel is lehet. Ez a rendkívüli bérkiáramlás persze jócskán felélénkíti a belső piacot, csakhogy a szankciók miatt egyre szűkül a kínálat. Mindeközben a kisvállalkozók sorra húzzák le a rolót. Ahogy egyikük elmondta a londoni újságnak: mostanában már szinte lehetetlen hitelhez jutni, és ha valakinek mégis sikerülne, a kamat olyan nagy, hogy érdemesebb inkább bankbetétben tartani a pénzt, mint vállalkozni.

A tőke a hadiiparba vándorol.

De a háború gerjesztette gazdasági fellendülés mára végérvényesen megtört. Míg tavalyelőtt 3,5 százalékos, tavaly pedig 3 százalékos volt a GDP növekedése, addig az orosz jegybank előrejelzése szerint jövőre már csak valahol 0,5 és másfél százalék között várható. Mindezt tetézi a hivatalosan 9,5 százalékos infláció, ami a valóságban ennél sokkal magasabb. A ROMIR független gazdaságkutató 40 ezer orosz háztartás költéseit figyeli rendszeresen, és az ő adataik szerint a megélhetés költségei több mint 22 százalékkal emelkedtek egy év alatt.

A moszkvai jegybank korábbi, helyettes vezetője még egy súlyos gondra hívta fel a figyelmet. A Kreml úgy emelte a hadi kiadásokat, hogy más, állami költésekből nem volt hajlandó elvenni. A szükséges pénzt abból a keretből fizette, amit az olajbevételekből tettek félre. Az orosz vezetés ugyanis hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést, amelynek értelmében, ha az olaj hordónkénti ára 45 dollár fölé emelkedik, akkor a különbözetet egy rendkívüli alapba teszik. Mint ahogy Oleg Vjugin fogalmazott: a háború miatt feladott állami takarékoskodással a Kreml lényegében feléli az ország jövőjét. Mindez annyira igaz, hogy a jövő évi költségvetésben például szerepel egy 600 millió rubeles tétel is, amit azokból a bírságokból szednének be, amiket a még el sem követett bűncselekmények után rónak majd ki.

A háborúnak van még egy súlyos, negatív hatása Oroszországra nézve. Ez pedig a népesség drasztikus fogyása. A születések száma annyira lecsökkent, amihez hasonlóra csak a Szovjetunió 1990-es széthullását követő, mély válság idején volt utoljára példa. Júniusban már kevesebb, mint százezer újszülött látta meg a napvilágot Oroszországban, amit a Kreml szóvivője egyesen katasztrofálisnak nevezett. Pedig Vlagyimir Putyin a hatalomra kerülése óta rubelmilliárdokat költött a népszaporulat növelésére. Ám a romló életkörülmények és a bizonytalan jövő miatt egyre kevesebben vállalnak gyereket. Egy átlagos orosz nő ma 1,4 gyereket hoz világra, pedig a nemzet létszámának fenntartásához legalább 2,1-re lenne szükség.

November eleji beszédében, az orosz elnöknek abban kétségtelenül igaza volt, hogy a most zajló folyamatok a bolsevik forradalomhoz hasonló, mély változásokat hoznak létre Oroszországban is. Csak az a baj, hogy ezek az átalakulások egyáltalán nem a jó irányba visznek – állapította meg a The Economist.