eur:
385.49
usd:
354.55
bux:
68336
2024. május 21. kedd Konstantin
Nyitókép: Rob Edgcumbe/Stocktrek Images/GettyImages

Kalandos bevetés egy B-52-es nehézbombázó fedélzetén – amikor kigyullad a hibajelző lámpa…

A CNN amerikai hírtelevízió stábja is részt vehetett a légierő egyik leghosszabb bevetésén.

"Nem sokkal az után, hogy a Kelet-kínai-tenger felett a gép visszafordult, villogni kezdett az egyik hajtómű olajnyomást jelző lámpája. Ekkor már 19 órája a levegőben voltunk, de még legalább 14 óra repülés és jó 11 ezer kilométer választott el minket az otthoni bázistól" – mesélte Oren Liebermann, a CNN riportere.

A pilóták nem estek kétségbe. Egyikük elővette a vészhelyzeti ellenőrző listát, és diktálni kezdte a feladatokat társának, miközben a harmadik pilóta ellenőrizte őket. A B-52-est általában csak két pilóta vezeti, de ilyen hosszú bevetéseken egy harmadik, tartalék repülőgép-vezető is elkíséri őket. A legnagyobb kihívást ugyanis a hosszú és néha rendkívül monoton repülés jelenti.

A fegyverzet kezelő tisztek ablaktalan kabinja a B-52-es pilótafülkéje alatt. Nem túl kényelmes hely egy majdnem más félnapos bevetéshez. Forrás: Wikipédia
A fegyverzetkezelő tisztek ablaktalan kabinja a B-52-es pilótafülkéje alatt. Nem túl kényelmes hely egy majdnem másfél napos bevetéshez. Forrás: Wikipédia

"Néhány óra után az ember belátja, hogy ez a hatalmas gép minden, csak nem kényelmes. Csak egy priccs van, amin aludni lehet, de ezt a három pilóta használja felváltva. A személyzet többi tagja ott keres magának pihenőhelyet, ahol éppen talál. A folyosó padlóján kucorog, vagy valamelyik műszerpanelnek dőlve próbálja kinyújtóztatni a lábait, ha már végképp nem tud a székében ücsörögni" – folyatta a beszámolóját az amerikai újságíró.

A MYLAR11 hívójelű gép több mint 20 ezer kilométeres, legalább 33 órás bevetésre indult. Bár a rövidebb bevetéseken általában csak ötfős legénység vesz részt, erre a rendkívül hosszú útra három pilótából, három fegyverzetkezelőből és egy elektronikai hadviselési tisztből állt a személyzet. No, meg persze a tévésekből, akik elkísérték őket. A B-52-es jókora repülőgép, hiszen a fesztávolsága 56 méter, a hossza pedig 49 méter, a személyzetet mégis a gép orrában, egy viszonylag szűk pilótafülkében, illetve az alatta lévő, ablaktalan fegyverzeti kabinban helyezték el. A hidegháború idején ez szokványos és célszerű elrendezésnek számított.

Az eredetileg nukleáris csapásmérésre tervezett B-52-esek alját, a hidegháború első éveiben, még fehérre festették, hogy óvják a gép szerkezetét az atomrobbanás okozta hatalmas hőhatástól. Forrás: Wikipédia
Az eredetileg nukleáris csapásmérésre tervezett B-52-esek alját, a hidegháború első éveiben, még fehérre festették, hogy óvják a gép szerkezetét az atomrobbanás okozta hatalmas hőhatástól. Forrás: Wikipédia

A gép 1955-ben állt hadrendbe, és az utolsó példányait 1962-ben gyártották. A CNN riportjában szereplő B-52-es 1961-ben hagyta el a Boeing gyárát, tehát évtizedekkel öregebb, mint azok, akik még manapság is repülnek vele. "Valószínűleg ez a repüléstörténet legjobban továbbfejleszthető repülőgépe" – nyilatkozott az amerikai légierő 2. bombázó ezredének parancsnoka. Michael Maginness ezredes azt is elmondta, hogy a B-52-t eredetileg nagy magasságban repülő nehézbombázónak tervezték.

Aztán a radartechnika és a légvédelmi rakéták fejlődésével új feladatot kapott: mélyrepülésben támadó csapásmérő lett belőle. Később – a nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépek megjelenésével – cirkálórakéta-hordozóvá alakították át. De szinte valamennyi, a Pentagon által kitalált csapásmérő feladatra alkalmassá tették. Nem csoda, hogy a vietnámi háború óta az Egyesült Államok szinte valamennyi fegyveres konfliktusában részt vett.

Szőnyegbombázás Indokína felett. Vietnámra, Laoszra és Kambodzsára az amerikai légierő összesen több mint 7 millió tonna bombát dobott le. Kétszer annyit mint a második világháború alatt Európában és a csendes-óceán hadszínterein. Forrás: Wikipédia
Szőnyegbombázás Indokína felett. Vietnámra, Laoszra és Kambodzsára az amerikai légierő több mint hétmillió tonna bombát dobott le. Kétszer annyit, mint a második világháború alatt Európában és a Csendes-óceán hadszínterein. Forrás: Wikipédia

Már hosszú ideje szó van az öreg nehézbombázók kivonásáról, ehelyett azonban újabb és újabb modernizációs programokkal tartják az élvonalban a gépeket. Az utód, a B-21 Raider gyártása ugyan már elkezdődött, de egyelőre csak csak néhány darabos előszéria épül azért, hogy az ezekkel szerzett tapasztalatok alapján véglegesíthessék a gép kialakítást. Addig viszont maradnak a B-52-esek, és ezért újabb korszerűsítésen is átesnek. Egyebek közt új, gazdaságosabb hajtóműveket és jobb elektronikát, illetve radart kapnak.

A B-52-es ugyanis az úgynevezett nukleáris triád egyik ága. Ez háromágú katonai erőstruktúrát jelent, amely szárazföldről indítható atomrakétákból, ilyenekkel felfegyverzett tengeralattjárókból, valamint nukleáris bombákkal és rakétákkal felszerelt stratégiai repülőgépekből áll. A nehézbombázók jelentik a legrugalmasabban bevethető ágat, mivel 48 órán belül a világ bármely pontjára csapást mérhetnek.

A B-52-esek részt vettek az Irak és az Afganisztán elleni hadjáratokban is. Forrás: Wikpédia
A B-52-esek részt vettek az Irak és az Afganisztán elleni hadjáratokban is. Forrás: Wikpédia

Ám van az öreg harci gépeknek még egy nagyon fontos szerepük: ezek jelenítik meg az amerikai katonai erőt a legegyértelműbb módon. Ahol megjelennek, ott éreztetik az Egyesült Államok nagyságát, legyen szó szövetséges vagy éppen ellenséges országról. Ennek a mostani bevetésnek is feltehetően az volt az elsődleges célja, hogy erőt mutasson az USA-val egyre fenyegetőbben rivalizáló Kínának és Észak-Koreának.

A nehézbombázó legénysége az USA délkeleti államából, Lousianából indult és Alaszka érintésével előbb Japán, majd onnan Dél-Korea légterébe repült. Aztán a Kelet-kínai tenger felett megfordult, és ugyanezen az útvonalon tért haza. Mindezt leszállás nélkül, 33 óra alatt tette meg, úgy hogy közben négyszer tankolt a levegőben. Mivel egy másik B-52-es korábbi, hasonló bevetésén kínai vadászgépek veszélyesen közel húztak el a gép mellett, ezért a Japán légtértől már szövetséges repülők adtak kíséretet.

A Barksdale légitámaszpont egyik B-52-es teljes fegyverzetével együtt. Az öreg nehézbombázókra szinte az US Air Force valamennyi levegőből indítható csapásmérő fegyverét integrálták. Forrás: Wikipédia
A Barksdale légitámaszpont egyik B-52-ese teljes fegyverzetével együtt. Az öreg nehézbombázókra szinte az US Air Force valamennyi levegőből indítható csapásmérő fegyverét integrálták. Forrás: Wikipédia

A mostani küldetés egyik pilótája, Sabin “Jett” Park százados azt mondta a CNN-nek, hogy minél több gép repül együtt, annál nehezebb a feladat és nagyon kell figyelniük egymásra. Azonban a japán és dél-koreai vadászgépek jelenléte legalább biztonságot nyújtott az amerikai repülőnek. Persze a vadászok csak néhány száz kilométeren át tudták kísérni a méretes bombázót, aztán üzemanyaguk fogytán magára hagyták a Csendes-óceán északi vizei felett.

Ekkor kezdett villogni az a lámpa, ami arra figyelmeztet, hogy az 5-ös számú hajtóműben vészesen esik az olajnyomás. Ez nemcsak azért különösen aggasztó, mert bármikor leállhat a gázturbina, hanem azért is, mert kenés nélkül a súrlódó alkatrészek túlhevülhetnek, ami tüzet okozhat. Az pedig a legveszélyesebb egy több tonnányi kerozinnal megpakolt repülőgépen. Szerencsére a B-52-nek összesen nyolc sugárhajtóműve van, amiket párosával helyeztek el a szárnyak alatti két-két pilonon. Így az egyik hajtómű kiesése esetén is marad elég tolóerő, ami hazarepítheti a gépet. A pilóták le is állították a meghibásodott sugármotort, és folytatták a repülést.

A B-52-es nyolc hajtóművét párosával szerelték fel a szárnyak alatti két-két pilonra. Forrás: Wikipédia
A B-52-es nyolc hajtóművét párosával szerelték fel a szárnyak alatti két-két pilonra. Forrás: Wikipédia

A megérkezés előtt azonban még egy műszaki hiba borzolta a személyzet és a fedélzeten lévő újságírók idegeit. Már leszálláshoz készülődtek a Louisiana északnyugati részén lévő, Barksdale légitámaszponton, amikor kiderült, hogy a jobb oldali főfutómű nem nyílik ki. Márpedig enélkül több mint kockázatos lenne a földet érés. A gép kapitánya ezért utasítást adott arra, hogy vészkioldással, mechanikusan bocsássák ki a meghibásodott futót. Így aztán már nem volt gond a landolással.

Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.05.21. kedd, 18:00
Rigó Csaba Balázs
a Gazdasági Versenyhivatal elnöke
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×