A Hamász legtöbb embere, vezetési központja és raktára Gázaváros alatt található, zömmel mecsetek, iskolák, menekülttáborok és kórházak alá beásva. Kaiser Ferenc szerint az izraeli erők nyilván különféle talajlokátorokkal most igyekeznek feltérképezni az általuk elfoglalt területek alatt húzódó alagutakat, hogy azokat berobbantva kvázi elszigeteljék a terrorszervezetet a palesztin lakosság nagyobbik részétől. Utóbbiak döntő többsége – „irgalmatlan nélkülözések közepette – már a déli részekre menekült, ami amúgy még annyira sem alkalmas nagyobb mennyiségű ember elhelyezésére, mint amennyire a háború előtt az északi volt.

Azzal kapcsolatban, hogy milyen fegyverzete lehet még a Hamásznak, egyáltalán, tud-e védekezni, esetleg támadni, a védelempolitikai szakértő úgy fogalmazott, hogy támadni régóta nem támad a Hamász, bár időről időre – nyilván csökkenő intenzitással –, rakétákat lő át Izrael felé. Ezen eszközök nagy része viszont helyben összeszelt, úgynevezett Kasszám-rakéta, amelyek lőtávolsága meglehetősen korlátozott, 8-15 kilométer – attól függően is, hogy mennyire pontosan szerelik össze. Egy részük már az indítás pillanatában vagy utána kicsivel megsemmisül – jegyezte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense.

Az izraeli haderő még a szárazföldi támadás előtt kitelepítette a fenyegetett (izraeli) térségből mindazokat, akik egyáltalán ott maradtak az október 7-i borzalmak után, a Hamász-rakéták nagy többsége a polgári lakosságra tehát nem igazán fenyegető – ismételte meg. Annál is inkább, mert a nagyobb hatótávolságú, iráni eredetű Fadzsr-rakéták nagy részét a háború elején a Hamász már elhasználta.

„Egy-kettő még lehet, de nagyon nehéz ezeket felállítani, nem lehet kilőni az alagútból; az izraeli drónok, megfigyelők mindenhol otthon vannak - mondta”

Amivel a palesztin szervezet komoly készletekkel rendelkezhet, hiszen úgymond „slágerfegyverek – miden gerillaszervezetnek kell, hogy legyen belőle” –, azok a vállról indítható páncéltörő- és légvédelmi rakéták,

kiváltképp a nem irányított RPG–7-es és 18-as páncéltörők – mondta Kaiser Ferenc. Hozzátette: ezek alapvetően egy sík, jól belátható környezetben nem lennének képesek megsemmisíteni az izraeli nehéztechinkai eszközöket, de városi harcban, akár a törmelékkupacok között megbújva felülről, oldalról, hátulról ezekkel is ki lehet lőni a Merkava 4-es harckocsikat.

Arra a kérdésre, hogy eszkalálódhat-e a konfliktus, illetve hogy mennyi időt vehet igénybe Gáza „megtisztítása”, a védelempolitikai szakértő úgy fogalmazott: nagyon nehéz megmondani, de nem kis részben Irántól is függ, hiszen jelenleg Teherán proxy-jai (helyettesei) azok, akik támadják kisebb- nagyobb intenzitással Izraelt. A Hamászt, ahogyan az Iszlám Dzsihád terrorszervezetet és a Hezbollahot (Libanonban) Irán finanszírozza, fegyverzi fel és részben ellenőrzi is. A libanoni szervezet időről időre végrehajtott tüzérségi támadásai miatt mintegy 130 ezer embert kellett kitelepítenie a zsidó államnak – emlékeztetett Kaiser Ferenc.

Mindeközben egyéb síita szervezetek is lövik Izraelt Szíriából, ami szintén komoly fenyegetés, nem beszélve arról, hogy legutóbb már a Jemenben Szaúd-Arábiával harcban álló hutu milícia is indított harci drónokat és rakétákat Izrael irányába.

„Tehát benne van az eszkaláció lehetősége, de ez annak is a függvénye, hogy mennyire lesz még véresebb a gázai háború;

a palesztin halottak száma már most megközelítheti a 10 ezret, ami egy döbbenetesen nagy szám, és ami az iszlám világ egy részét nagyon komolyan radikalizálja. Emiatt egyre erősebbek az Izrael-ellenes hangok” – fejtette ki a szakértő.