Azóta, hogy egy évvel ezelőtt kitört a háború, Oroszország megítélése rengeteget romlott. A negatív irány több évre mutat vissza, de a mostani agresszió keresztbe húzta az orosz expanziós terveket – emelte ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója.

Bendarzsevszkij Anton szerint ha Vlagyimir Putyin a 2010-es években vonult volna le a politikai színpadról, akkor az orosz történelem egyik legsikeresebb elnökeként aposztrofálhatnánk. Az elmúlt egy év mérlege viszont az, hogy az orosz befolyás – akár a soft power eszközök tekintetében, tehát a kultúra, nyelv, sport területén – erőteljesen visszaszorult a világban. Moszkva politikai és gazdasági izolációba került, az oroszok világpolitikai pozíciói alaposan meggyengültek.

Nyilván nem ez volt a terv – jegyezte meg a posztszovjet térség szakértője –, pont ellenkezőleg, a saját érdekszférájukat akarták erősíteni. A moszkvai vezetés úgy vélekedett, hogy Oroszország kellően megerősödött ahhoz, hogy újból elfoglalja azokat a pozíciókat, amelyekkel azelőtt az orosz birodalom vagy a Szovjetunió rendelkezett. Végül azonban kiderült, sem katonailag, sem gazdaságilag nem voltak képesek erre – emelte ki Bendarzsevszkij Anton. Majd hozzátette: ebből következően

az az elképzelés is megdőlt, miszerint az orosz hadsereg egyszerűen átgyalogolhat Ukrajnán.

Arra a kérdésre, hogy milyen hatással van az orosz társadalomra a háború, a szakértő kifejtette: Vlagyimir Putyin támogatása még nem sokat változott, egészen magas. De sokat változott a háború – a különleges katonai művelet, ahogyan ott nevezik – megítélése. Az offenzíva kezdeti nagy támogatottsága, ami az első hónapokban még hazafias dolognak tűnt – hogy „végre megmutatják a világnak” és helyreállítják a volt orosz (szovjet) dicsőséget –, fokozatosan erodálódott.

A közvélemény-kutatások alapján az orosz társadalom körében új érzelmek jelentek meg, mint a félelem és a bizonytalanság a jövőt illetően. A birodalmi „jól megmutatjuk mindenkinek” gondolkodásból pedig áttértek abba, hogy ők valóban szembefordultak a világgal. "Az emberek most úgy gondolják: csak a jelenlegi orosz vezetés az egyetlen garancia arra, hogy túlélik ezt a helyzetet. Abban bíznak, hogy az ország vezetése biztosan tudja mit és miként kell tenni. Ezért kell támogatniuk Vlagyimir Putyint" – magyarázta Bendarzsevszkij Anton.

A szakértő úgy véli, a következő egy év ezt a gondolkodást is erősen erodálni fogja, hiszen ha nincsenek orosz (katonai) sikerek, akkor az elnök iránti bizalom is csökkenni fog. De jelenleg ez nem látható.

Azzal kapcsolatban, hogy mikor és milyen feltételek teljesülése esetén lehet vége a háborúnak, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója azt mondta: jelenleg nem lát kilépési pontont egyik fél számára sem. Úgy véli, az idő alapvetően Ukrajnának dolgozik, elég csak abba belegondolni, hogy mekkora utat tettek meg az első év alatt: megerősítették a hadsereget, visszaverték az orosz támadást és sikerült visszaszorítaniuk a harcokat Kelet-Ukrajnába.

Bendarzsevszkij Anton szerint, miután a Nyugat hosszú távú szembenállásra rendezkedett be, addig fogja támogatni Ukrajnát, amíg Kijev el nem éri a céljait vagy amíg össze nem omlik Oroszország. Mindazonáltal Vlagyimir Putyin napokban elmondott beszédéből is egyértelműen az derült ki, hogy Oroszország is hosszú évekre tervezi a szembenállást.

„Meg kell érteni, hogy Oroszországnak nem a 17 ezer négyzetkilométeres Donyeck kell, nem a herszoni területek is szükségesek neki. Az orosz birodalmi koncepcióban van egy orosz magterület, amelynek Ukrajna is része. Tehát arról van szó, hogy az Ukrajna feletti teljes befolyásra van szükségük, nem csak bizonyos területeket akarnak ellenőrizni” – fogalmazott a posztszovjet térség szakértője.

A lehetséges békekötést illetően Bendarzsevszkij Anton

önmagában egy Volodimir Zelenszkij–Vlagyimir Putyin közötti megállapodást nem tartana életképesnek,

mert az orosz elnök úgy tekint Ukrajnára, mint egy proxyra, ami az orosz érdekszférának a része, amit meg kell szerezni, mert most még más államok gyakorolnak befolyást felette. Így inkább a nyugati államokkal, elsősorban az Egyesült Államokkal kellene tárgyalnia.

Ukrajna számára pedig azért nem jelentene megoldást leülni közvetlenül Vlagyimir Putyinnal tárgyalni vagy lezárni a háborút – mindamellett, hogy a múlt ősz folyamán rendeletben fogadták el, hogy az orosz elnökkel nem tárgyalnak, bár ezen nyilván túl lehetne lépni –, mert nem akar magára maradni Oroszországgal. Kijev számára tehát garanciákra lenne szükség, amit csak a konfliktuson kívül álló nagyhatalmak tudnak megadni – tette hozzá Bendarzsevszkij Anton.