Ursula von der Leyen az Európai Parlament plenáris ülésén jelentette be, hogy az EU hat hónapon belül szeretné fokozatosan megszüntetni az oroszországi kőolajbehozatalt, az év végére pedig a finomított olajtermékek importját is. Meggyőződését fejezte ki, hogy az EU ezzel megnöveli az Oroszországra nehezedő nyomást, ugyanakkor csökkenti a járulékos károkat szerte a világon.

A nyolcvanas években az olaj árának esése az egyik okát jelentette a Szovjetunió megszűnésének - emlékeztetett ezzel kapcsolatos elemzésében a Der Spiegel.

A német hetilap szerint most a legfőbb kérdés az, vajon az európai energiabojkott hasonló hatást válthat-e ki.

Március közepén a Moszkovszkij Proszpekt nevű olajszállító hajó szokatlanul hosszú útra indult. Az úti cél India volt, mégpedig Vadinar kikötője, ahol több tonna olajat rakott ki, megközelítően annyit, amennyit az Ukrajna ellen indított háború előtt még az európai kikötőkbe szállított.

Mindez jelzésértékű arra vonatkozóan, hogy milyen hatással lehet az európai olajembargó Oroszországra. Mint Ursula von der Leyen szavaiból is kitűnt, az Európai Bizottság abban reménykedik, hogy az olajeladásokból származó pénz nélkül Putyin számára gazdasági téren elfogy a levegő.

Legjobb esetben ez pedig ahhoz vezethet, hogy az orosz hadigépezet megbénulhat Ukrajnában.

Az olajexport hozzájárulása az orosz államháztartáshoz rendkívül jelentős. 2022 februárjában, közvetlenül az Ukrajna elleni háború megindítása előtt

• a földgázbevételek 13 százalékot tettek ki,
• az olajeladásból származó pénzek ugyanakkor 44 százalékot.

A londoni King's College számításai szerint 2000 óta az olajüzletből mintegy 3,5 milliárd dollár folyt be az orosz államkasszába.

Ennek az összegnek nagy része az európai vevőktől származott, az orosz kőolajexport 53 százaléka az EU országaiba irányult.

Ebből következően

Oroszország számára a kérdés most az, vajon eddigi legnagyobb vevőjét képes-e más piacon pótolni, azaz talál-e új vevőket olajára.

A háború amúgy is hatással volt az orosz olajkitermelésre. Míg februárban - közvetlenül az oroszharci cselekmények megindítása előtt átlagosan napi 11,1 millió hordó (hordóként 159 liter) volt az olajtermelés, április első felében a Blooemberg szerint már csak 10,2 hordó.

Ennek oka mindenekelőtt a nyugati kereslet visszaesése volt. Az Egyesült Államok már teljes mértékben bojkottálja az orosz olajat, és több európai ország is arra szólította fel vállalatait, hogy lehetőség szerint igyekezzenek a "Putyin-birodalomból" származó kőolajat más térségekből helyettesíteni.

Az eddigi szankcióknak ugyancsak vannak érezhető hatásai. Az EU negyedik szankciós csomagja kimondta például, hogy az orosz olajimportot csak abban az esetben engedélyezi, ha az "elengedhetetlenül szükséges". Ez a megfogalmazás elbizonytalanítja a potenciális vevőket.

A tartózkodás már érződik a leginkább keresett orosz kőolaj, az Urals Crude árában. Egészen a háború kitöréséig az Urals Crude ára alig volt kedvezőbb, mint a referenciának tartott Északi-tengeri Brent olajé, azóta azonban az orosz termelők arra kényszerültek, hogy az Urals Crude olajat hordónként 35 dollárral alacsonyabb áron értékesítsék a világpiacon. A távol-keleti orosz olajfajták esetében ugyanez a rabat jóval csekélyebb.

A csökkenő ár és a termelés visszaesése ellenére az orosz állam még mindig milliárdokra tesz szert a Nyugat számára történő olajeladásokból, a háború következtében ugyanis a világpiaci árak is növekedtek.

Mindebből következően a tervezett uniós olajembargó sikere vagy kudarca szempontjából döntő lehet, vajon Oroszország képes lesz-e felkészülni erre.

Szakértők szerint az ország infrastruktúrája jelenleg csak korlátozottan kész egy ilyen forgatókönyvre. Először is a legtöbb orosz kőolajvezeték keletről nyugati irányba tart. Nyikolaj Kulbaka orosz közgazdász szerint mindehhez még hozzájön az a probléma is, hogy Oroszország csekély tárolókapacitással rendelkezik.

Amennyiben az európai kereslet megszűnik, Oroszország arra kényszerülhet, hogy egyes olajmezőin leállítsa a termelést.

Az időtényező ugyanakkor Oroszország kezére is játszhat.

Az EU szankciós terve ugyanis a teljes orosz olajembargóra hattól nyolc hónapig terjedő átmeneti időszakot irányoz elő, Magyarország és Szlovákia számára pedig még hosszabbat.

Adnan Vatansever, a londoni King's College Oroszországgal foglalkozó intézetének igazgatója, egyben az orosz energiaágazat szakértője szerint a hosszú átmenet problémát jelenthet.

Az olajbojkott következményei ugyanis nagymértékben függnek az időhorizonttól. Egy azonnali szállítási stop esetén a szakértő szerint az oroszországi megrázkódtatások jelentősek lennének.

Ha azonban az unió csak az év vége felé lépteti életbe a teljes bojkottot, Oroszországnak megfelelő idő állna rendelkezésére ahhoz, hogy megtegye a szükséges előkészületeket, és új vevőket toborozzon. Az ország ugyanis jelentős kapacitásokkal rendelkezik a kőolaj szállítására.

A bojkottdöntés önmagában nem elegendő az orosz kőolajtermelés korlátozására. A múltban már bebizonyosodott, hogy elegendő más vevő kínálkozik.

Oroszország pedig kész arra, hogy olaját masszív árcsökkentéssel is értékesítse.

Minderre jó példa India, amely néhány héten belül tízszeresére növelte olajbehozatalát. Oroszország ugyan kevesebb pénzt kap ezért, mivel azonban a nyersolajárak jelentősen emelkedtek, Moszkva számára saját árengedménye aligha fájdalmas.

Az európai olajembargó következtében a kőolaj ára még tovább emelkedhet, és szakértők szerint a tervezett embargó a világpiacon az olajhiány látszatát keltheti. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy az orosz államháztartás végső soron nem "szenved" addig, amíg a kőolaj világpiaci árának emelkedése magasabb, mint az orosz kőolaj árának csökkenése.

Az orosz kőolajágazat összeomlása rövid távon ily módon nem várható. Az Európának szánt orosz nyersanyag jelentős része ugyanis kerülőúton a világpiacra jut - vélekednek a szakértők.